Zseniális terv
Az a terv egyszerűen zseniális volt. Carl meg volt győződve, hogy a dolognak sikerülnie kell. Hiszen vagy száz álmatlan éjszakájába került, míg kitalálta. A legfőbb előnye, hogy ő sohasem kerülhet gyanúba.
Pedig Ross szoros ismeretségi körébe tartozik, és utána a rendőrség őt is ki fogja hallgatni. Acélkemény tagadással és remek alibivel elterelheti a gyanújukat.
Ross az üzlettársa volt a közös cégükben, ahol Ross birtokolta a részvények többségét. De a régi keletű szerződésükben volt egy olyan pont: ha valamelyikük meghal, vagy egyéb akadályoztatás miatt csak korlátozottan vagy sehogyan sem vehet részt a cég további munkájában, a másiknak elővételi joga van a részvényekre. A fő cél az, hogy a vállalkozás ne kerülhessen idegen kezekbe. Ross most fog másodszor nősülni, a jövő héten lesz az esküvője. Egy feleség, aki a halott társtól mindent örököl, csak bonyolíthatja a dolgokat! Ross nem éri meg az esküvőjét - fogadkozott Carl.
Mostanában nem ment jól neki, két másik kis cége is tönkrement - bár ezt még senki sem tudta. Minden reménye a Ross-féle jól menő vállalkozásban volt. Ha sikerült megszereznie az összes részvényt, abból remekül élhet öregkoráig!
No, és Pamela miatt is gyűlölte Rosst. Pamelát éppen Carl hozta be a társaságba, az ő ismerőse volt. Remélte, hogy a szeretője lesz - ám Ross lecsapott a csinos nőre, kirándulni hívta a yachtjára, sportkocsit vásárolt neki...
"Őt is elvette tőlem. De bosszút állok!" - fortyogott Carl hideg estéken, a tervét dédelgetve.
Kedden este bent maradt az irodaházban. Az ő két cége - melyek a végüket járták - is ott volt a tizenhetedik emeleten. Amikor kiürült az épület, lifttel felment a tizenkilencedikre. Jól számított, a Ross-cégnél már egy lelket sem talált. Körülnézett, és visszament a liftbe. Táskájával kitámasztotta az ajtót, így a lámpák minden szinten foglaltat jeleztek. Kesztyűt húzott, és csavarhúzóval leszerelte a lift hátsó falát díszítő tükröt. Mögéje tapasztotta a plasztikot. A szürke masszát ellapította, belenyomta a ceruzányi kis detonátort a parányi rádióantennával. Aztán visszacsavarozta a tükröt. Lement a földszintre, és búcsút intett az őrnek. Kilépett a kellemes estébe. "Még két nap", gondolta, aztán övé lesz a közös vállalat, és nem érdekli már semmi!
Óvatos volt, hát valahol eldobta a csavarhúzót, az autóban átöltözött, és mielőtt hazaért, megszabadult a liftben viselt ruhájától, cipőjétől is. Nem maradt semmi nyom!
Ross szereti a munkát, túlságosan is. Ezért minden este nyolcig van bent az irodában. Megvárja az utolsó, telefaxon közölt bevételi jelentést is a legtovább nyitva tartó boltjukból. Azt sohasem küldik el nyolc óra előtt. De nyolc után két perccel a fax megérkezik, Ross egy pillantást vet rá, és elégedetten feláll - "ez egy jó nap volt", mormolja, és elindul a lift felé. Carl jól ismerte Ross apró szokásait.
Mivel alibire volt szüksége, Carl csütörtökön este kis fogadást adott. Eljött számos üzletfele. A tágas lakás alig kétszáz méternyire volt az irodaháztól, a fürdőszoba ablakából Carl éppen rálátott. Azon az estén mindenkit személyesen fogadott, kínálgatott, tréfálkozott. Nyolc előtt pár perccel úgy tett, mint akinek dolga akadt a fürdőszobában. A tiszta törölközők szekrényéből elővette az odakészített távcsövet. A sokemeletes irodaház ablaksora a szeme előtt táncolt.
Ross szobájában még fényt látott. Látta a férfit is, egy papírt nézett. Aztán fogta a táskáját, és elindult. Kialudt a lámpa. Carl szíve a torkában dobogott, úgy számolta képzeletben Ross lépteit. Most megy át az irodán, tíz, tizenöt, húsz... Most érhet a lifthez. Még megérkezik a lift, az is eltart egy percig. Carl még háromig számolt. Egy - Ross a liftben. Kettő - becsukódnak az ajtók. Három - a lift elindul lefelé...
Carl megnyomta a gombot. A rádiójel a detonátorhoz száguldott, láthatatlanul, és nagyon gyorsan.
Két nappal Ross temetése után ismeretlen férfihang kereste telefonon Carlt.
- Hibát követett el, mester! A folyosókon biztonsági kamerák vannak. Minden szinten minden látvány videoszalagra kerül, de ha később nem történik semmi különös, a szalagokat letörlik, és újra felhasználják.
Carl reszketett. Ki ez? Zsaroló?
- ... Kedden este valaki a lift tükre mögé szerelt valamit. Na, ki lehetett az, mit gondol, mester? A szalagon jól látni az arcát. És a szalag nálam van.
- És most mit akar tőlem? - nyögte Carl. Az ördögbe! Minden olyan simán ment! És ez remek terv volt. Azt hitte, semmi baj sem érheti, és akkor... Felbukkan egy zsaroló. Pénz kell neki, sok pénz. Akkor talán hallgatni fog.
- Egyelőre csak beszélgetni. Legyen egy óra múlva a Florida kávéház teraszán.
Carl szíve a torkában dobogott, amikor felment a lépcsőn. A presszó teraszán fiatal pár, egy idősebb úr, két öregasszony és egy vele egykorú férfi ült, aki szívélyesen intett neki:
- Ide jöjjön, mester!
Negyven éves lehetett, égő tekintet, frissen borotvált arc, élénk arcvonások, és jó öltöny. Ez lenne a zsaroló? Carl kelletlenül, szorongva foglalt helyet az asztalnál.
- Miért tette Carl? Pénzért?
Carl bólintott. Az idegen gúnyosan folytatta:
- Bólogat, szóval igaz. Nem jutott eszébe, hogy a rendőrség magát gyanúsítja majd?
- Mások is jól jártak Ross halálával - Carlt elkapta az indulat, és kitört: - Elegem volt belőle! Csak arra nem számítottam, hogy a kamerák felveszik, ahogyan elhelyezem a plasztikot... No, de ne húzzuk az időt! Mennyit akar a videoszalagért?
Az ismeretlen a zakója alá nyúlt, valamit csinált ott, és elmosolyodott:
- Kikapcsoltam a rádióadót, mester. Amit most mondunk, azt már nem veszik szalagra.
- Miről beszél? - Carl semmit sem értett.
Az ismeretlen igazolványt mutatott fel:
- Lasker felügyelő vagyok a gyilkossági csoporttól. Köszönöm, hogy kétszer is elismerte Ross meggyilkolását. Egyszer a délelőtti telefonbeszélgetésben, másodszor most. Mindkét szalagot meghallgatja majd a vizsgálóbíró.
Carl homlokán verejték gyöngyözött. Lasker folytatta:
- A szakértők elmondták, hogy a tettes a tükör mögé szerelte a robbanóanyagot és a detonátort, az egészet pedig távolról robbantotta fel. Maga volt a leggyanúsabb, hiszen örökölte Ross részét a közös vállalatban. Maga maradt kedden este sokkal tovább az épületben, mint máskor, aztán a többi napon be sem ment. Gondoltam, megpróbálkozom a trükkel.
- Trükkel? Hiszen a videoszalag...
- Nincs video, mester. Abban az irodaházban nincsenek ellenörző kamerák. Bár lehet, hogy a Ross-merénylet után már lesznek...
Carl agyát elöntötte a vér. Ez a disznó becsapta! Felugrott, hogy a felügyelőre vesse magát, vagy hogy elmeneküljön...
Ám a szomszéd asztaloknál ülő "vendégek" elkapták. Ők is nyomozók voltak. Carl tehetetlenül vergődött, csuklóján bilincs kattant. Lasker megigazította amúgy kifogástalan nyakkendőjét és áldozatára mosolygott:
- Mielőtt ismertetném a jogait, hadd jegyezzem meg: zseniális ötlet volt, ugye? Kedves mester, nekem csak a siker számít. Mindegy, milyen úton jutok a célhoz. A feletteseim mindig örülnek a hagyományostól eltérő nyomozásaimnak, de azt ön sem tagadhatja, mester: a hatékonyságom egyenesen letaglózó, ugye?
Carl lehajtotta a fejét. Kénytelen volt elismerni, hogy másnak is akadhat zseniális terve.
Megjelent: Krimi & rejtvény 2007. július
Nemere István
Vissza