Vitorlarúd
Alex Willmon negyvenes férfi volt. Messze nem öreg még, de a haja már erősen őszült. A barátai olykor azzal a kérdéssel ugratták: mikor költözik be a "bátyja" kastélyába? Élt a környéken egy másik, nála idősebb Willmon is, de nem voltak rokonok. Az a Willmon a környék leggazdagabb embere volt, rengeteg föld és gyár ura. Neki is volt egy jachtja itt a kikötőben, ötször nagyobb, mint Alex vitorlása. Alexnek mindössze egy könyvesboltja volt a főtéren, és soha nem is beszélt a másik Willmonnal.
Azon a szombat délutánon jó nyugati szél volt. Alex alig várta, hogy bezárhassa a boltot, és irány a kikötő! Már éppen a hajó farán oldozta el a kötelet, amikor valaki arra szaladt a stégen, átugrott a hajójára. A kötél elengedte a "bikát", a szél belekapott a vitorlába. Alex meglepetten fordult az ismeretlen felé.
Egy kisportolt fiatalember nézett vele farkasszemet. A kabinajtó elé állt, alig egy méterre Alextől.
- Maradjon nyugton, Willmon úr! Látja a kezemet kidudorodni a zsebemből? Egy félautomata pisztoly van benne.
A vitorlás siklott kifelé a kikötőből, az Öböl szabad tükre várta. Alex megkérdezte:
- Mit akar tőlem?
A férfi arca nem sok jót jósolt:
- Kompromittáló fotókat szereztem a feleségéről, Mr. Willmon. A kedves Jennifer rosszalkodott egy másik férfival, tud róla? Egy motelbe mentek, de én erről tudva, eleve felszereltem pár kamerát.
- Gondolom, maga volt a csábító is egy személyben - így Willmon.
Közben lázasan járt az agya. Látta, hogy a hajó sebesen halad, szinte repíti a szél, a többi vitorlás másfelé ment, az Öbölnek ezen a részén most szinte egyedül ők hajóznak.
- Honnan tudja? - vigyorgott amaz. - Ha csak néhány fotót veszek ki a filmből, és felkínálom eladásra valamelyik bulvárlapnak... Vagy az egész filmet eladom egy tévécsatornának, hát nagy pénz üti a markomat. Magának viszont oda lesz a tekintélye, Mr. Willmon. Hát mennyit ér önnek az a film?
- Szóval zsarolni akar?
- Ne használjunk ilyen szavakat. Pénz kell, sok pénz, és ön nekem fizetni fog.
Alex nem veszítette el a lélekjelenlétét. A kormányt tartó keze észrevétlenül mozdult, csak egy kicsit változtatott az irányon. Ez a pasas soha életében nem volt vitorláson, látszik már azon is, ahogyan itt ácsorog.
- Ön többszörösen téved, uram. Nekem nincs feleségem, és nincs vagyonom sem, ezen a hajón kívül.
- Ne hazudjon! Mindenki tudja errefelé, ki az a Willmon!
- És igazat mondott. Engem is Willmonnak hívnak, de csak névrokonok vagyunk.
A pasas körbepillantott, mintha felmérné a kis vitorlást. Valamit megértett, mert előrántotta a pisztolyt:
- Akkor búcsút veszek öntől, nem szeretem a tanúkat.
Alex keze ekkor mozdult. A hajó már majdnem szembe ment a széllel, a vitorla addig büszkén feszülő vászna lelohadt. Aztán elég volt egy alig észrevehető mozdulat, és a szél már a másik oldalról kapott a vitorlába. A vitorlarúd csendesen indult el, de amikor átszáguldott a kormánynál ülő Alex feje fölött, telibe találta a zsarolót. A férfi fegyverével együtt kirepült a hajóból és azonnal elmerült.
- Koponyatörés, fulladás - állapította meg Alex. Ezek után az igazi Mr. Willmon tényleg meghívhatna a szép kastélyába egy italra.
Nemere István
Megjelent: Terefere 2006. október