Vismar és Társa
A tartalomról:
Nemere ötszázadik könyve regény. Olyan, amilyent még nem olvashattak tőle. Kutyáról és emberről szól. Mindketten megjárták már a poklok poklát, de megmaradtak annak, amik-akik voltak.
Vismar és a Kutya történetében leszűrődik a szerző sok évtizedes tapasztalata, világismerete. Hiszen az író és családja erdőben él régóta, kutyákkal és más állatokkal. Két világ figyeli egymást. A négylábúak nem mindig érthető, de alapvetően hűséges törzse, és a kétlábúak gyarló egyedei. Ahogyan a regény két hőse: Vismar és a Kutya.
Egy rövid részlet a könyvből:
"A legelső ketrecben vajszínű, kistermetű kutya jön feléje. Nem az övé, nem ő a gazdája, mégis úgy viselkedik, mintha így lenne. Vismar néz és gondolkodik. Van-e csodálatosabb dolog annál, amikor egy kutya jön feléd, és a farkát csóválja? Üdvözöl téged. Mert a barátjának tart? Rád bízza magát, és talán nem csak abban a percben. Ha tőle függene, örökre veled maradna. Bár nem tudja, mi az az örökre, azért ő ott maradna amíg... Szóval örökre.
Az élete a tiéd és nem fél, nem aggodalmaskodik. Rád bízza magát és szeret. Ha már eldöntötte, hogy a gazdája vagy, az Isten lettél. Az ő Istene.
Vismar majdhogynem gépies mozdulattal simogatja a kiskutya fejét, aztán krákog egyet, sóhajt, majd nekilát a takarításnak..."