Tolószék
Julia a legszívesebben megölte volna az Öreglányt. Mrs. Gregor 89 éves volt, csak tolószéken közlekedett, és gonoszsága túlment minden határon. A 20 éves Julia eddig azt hitte: ha valaki öreg és nyomorék, állapota némi alázatra tanítja. Lehet, így volt másokkal, de az Öreglány kivétel volt ebben is. Naponta ezerféle módon gyötörte Juliát, egy pillanatra sem hagyta nyugton, panaszkodott és szidta, sőt rágalmazta a lányt. Aki ezt csak azért bírta ki már két hónapja, mert a család aránylag jól megfizette szolgálatait. De hogy mit kell nap mint nap kiállnia, azt nem tudták. Legalább óránként egyszer eltökélte Julia, hogy felmond, vagy hozzávág valamit a gonosz kis öregasszonyhoz.
És eljött a nap, amikor eldöntötte: tovább nem tűr. Ebéd után kitolta az Öreglányt az öregek otthonának tágas parkjába. Majd fel a dombra, ahová aszfaltozott keskeny út vezetett. Felmentek a dombtetőre - Julia lihegett, mire felértek. Az Öreglány ekkor azt parancsolta, menjenek le, és Julia tolja őt fel ismét! A lány szeme előtt karikák táncoltak, amikor másodszor is felért a dombra. Az Öreglány gonoszul vigyorgott. Julia arra gondolt: inkább elveszti ezt a munkát, de végez vele! Észrevette, hogy a park szélén levő iparvágányon, ahol nagy ritkán volt csak forgalom, egy hosszabb szerelvényt tolatnak. Fogta hát a tolószéket és máris száguldott le a dombról. Az Öreglány visított, hogy nem ez volt a parancs, menjenek vissza ismét! De Julia ekkor már nem gondolt semmire, még a bűnre sem. Pedig amúgy vallásos volt.
Percek múlva lent voltak, és Julia a sínek mellett tolta a széket. Alkalmas helyet keresett. A tolató szerelvény vezetője nem láthatta pontosan, mi történik mögötte, ráadásul a sínek kissé el is kanyarodtak. Julia egy pillanatig állt, aztán határozott mozdulattal elfordította a kocsit és a sínekre tolta.
"Utána majd azt mondom a rendőrségnek, hogy az Öreglány újságért küldött be a házba, azt akarta, hogy itt a friss levegőn olvassak fel neki. Amikor messziről visszanéztem, láttam, hogy a sínekre hajtott. Talán át akart érni a másik oldalra, mielőtt..." És majd kellő megrendülést mutat.
Amikor a síneken hagyta a tolószéket és elindult visszafelé, hátába vágott az Öreglány hangja:
- Ezt mégsem kellene, Julia. Bocsánatot kérek és ígérem, soha többé nem fogom bántani.
Julia lassan fordult meg. Az Öreglány most komoly volt, és két vékony karját erőtlenül nyújtotta Julia felé. Lehet, most fogta csak fel, mit okozott Juliában, mivé fajultak a dolgok. Ha ez a lány képes őt megölni, akkor nagyon gyűlölheti. Arra pedig más oka nem lehet, csak az, ahogyan viselkedett vele.
Julia egy pillanat alatt döntött. Megkönnyebbülten rohant vissza, fel a sínek közé, megragadta a kocsit. Az utolsó pillanatban sikerült letolnia onnan. A tarkója mögött érezte az elsuhanó vagon szelét. Julia arcán könnyek peregtek. Amikor megtorpant és Mrs. Gregorra nézett, ott is könnyeket látott a ráncos, fonnyadt arcon. Az Öreglány szemében már nem ült a gonoszság hideg fénye. Egy öreg, vékony kéz ujjai markolták a fiatal, erős kéz ujjait, úgy, mintha nem akarnák elengedni soha többé.
Nemere István
Megjelent: Terefere 2007. március