Megjelent Nemere István 500. könyve
Ha csak mesélik, és nem ismerem őt, magát, személyesen, el sem hiszem. No, nem azért, mert hitetlen és mindenképpen szkeptikus lennék. Inkább azért, mert a teljesítmény magával ragad. Ha van csúcs, ez mindenképpen az! Főként nekünk, mindenkori íróknak, akik nem diszkoszvetésben, atlétikában, vagy forma-egyes autóvezetésben igyekszünk dobogóra állni, hogy meghökkentsük az embereket, hanem annak a csodának – a betűvetésnek és gondolatátadásnak, ergo, egyfajta nevelésnek – a mindennapi megteremtésében, amit a könyvírás jelent. A célunk pedig hasonló – a mennyiség, vagyis a folyamatos kommunikáció az Olvasóinkkal –, bár közülünk ez igen kevésnek sikerül. Most azonban együtt ünnepelhetünk egy kiemelkedő kortárs "bajnokot". Az ötszázadik könyv alkotója Nemere István barátunk!
A szűkszavú leírás úgy szólna, hogy kaptam egy meghívót Nemere 500. könyvének bemutatási ünnepségére, 2008. szeptember 18.-ára, a Platánus Hotelbe, ahol fellebbentik a fátylat a titokban fogant és kinyomtatott fél-ezredik kötetről. De több volt ez ennél – egyfajta kollegális, baráti találkozó, ahol együtt tapsolhattunk 34 év töretlenül folyamatos termésének. No, persze, köszönhető volt ez az atmoszféra egy csodálatos hölgynek is, akit Nemere Ilonaként, István kedves feleségeként ismerek és szeretek és aki ezen az összejövetelen DJ-ket megszégyenítő könnyedséggel vezette le az ünnepséget. István pedig, aki az általunk, "tintaklubosok" által már ismert módon, humorosan és élménydúsan beszélt, anekdotázott a múltról, és nem rejtette véka alá az ezekben az évtizedekben átélt nehézségeket is azért, hogy egy-egy műve napvilágot láthasson.
A bemutatót tombola és csodálatos mozgásművészet (nem merem elfogultabb szavakkal méltatni az alkalmon szereplő hastánc bemutatót, mert, Uram bocsá', még szégyentelennek neveznének!) zárta. Mindezek után, a svédasztalnál sok jó szkriptomán kolléga, barát, avagy tisztelő méltatta ezt a sikert. De minden szónál többet jelentett a fal mellé felpócolt négyszázkilencvenkilenc, plusz egy (az ünnepi kötet, címe: "Vismar és Társa") megjelent Nemere-mű – a "corpus delicti" –, ami akár csupán látványában is mély hatást gyakorolt az emberre. Egy kérdés: Ismernek-e írót széles e világon, aki ekkora bibliográfiával dicsekedhetne? Én nem.
Ott voltam. Kedves, baráti alkalom volt, mégis ünnep. A Szó, a Mondat Ünnepe. A szabad gondolatoké. És egy (fél)életműé, ami páratlan. Egy emberé, akinek mindene a betű, a szó, és az abban lüktető gondolat. És akinek a fizetsége kevésbé anyagi természetű, sokkal inkább a tudás és az ismeret unciáiban mérhető.
Még ötszázat, István!
Michael Mansfield - ww.tintaklub.hu