Szajkók
- Ugye, tisztában van azzal, hogy amit vállalt, életveszélyes? - kérdezte Bock. A rendőrfelügyelő kutatóan nézett Marvin arcába. A férfi bólintott:
- Tudom. A fickó azért csalt ide, hogy végezzen velem.
- Mi távolabbról biztosítjuk magát. Nem fog látni minket, de ott leszünk. Van velünk egy erdész is, ez az ő erdeje, mindenben segít majd. Szóval, erre jöjjön - mutatta a térképen Bock.
Marvin tudta: most már nincs visszaút. A zsaroló egy hete kerülgette őt. Azt mondta, olyan fotók vannak a birtokában, amelyekkel örökre elvághatja Marvint a cégnél. Nem baj, hogy hamisak - mondta a telefonba -, a cégnél el fogják hinni. Egy internetkávézóból átküldött párat. Csak Marvin tudta, hogy hamisítványok. Soha nem találkozott azokkal a férfiakkal, akikkel látszólag meghitten tárgyal egy villa teraszán. Azok az emberek a Cross-vállalat ellenségei, legnagyobb üzleti vetélytársai. Ha Cross úr és az igazgatók meglátják ezeket a fotókat, rögtön elhiszik, hogy Marvin lepaktált a konkurenciával, és azonnal kirúgják. Ha viszont megteszi, amit a zsaroló követel, akkor a Cross-vállalat tönkremegy. A zsaroló a cég összes titkát akarta.
Marvin hát a rendőrségre ment. Bock felügyelő némi töprengés után azt mondta: ha jelentkezik a zsaroló, kérjen tőle egy találkát valahol, néptelen helyen, és mondja: egy lemezre kimentette az anyagot, nála lesz. "A lemez birtokában a fickó végezni akar majd magával", mondta Bock, de értésére adta Marvinnak, hogy vigyázni fognak rá.
És itt tartott most. No meg az erdő szélén, ahol egy keskeny ösvényen ment előre... Kényelmetlen volt a golyóálló mellény, és Marvin nem tudott szabadulni a gondolattól: mi van, ha a fejemet találja el?
Vajon hol lehet? Itt beszélték meg, a kis erdei kápolnánál. És hol rejtőznek a kommandósok? Állítólag a földön fekszenek, bokrok alatt, ágakkal a hátukon, beleolvadnak az erdőbe.
"Menjen tovább" - mondta a fülében egy hang. Bock a távolból instruálta rádión. Marvin tovább lépegetett. A férfit sehol sem látta. Akkor hallotta meg azokat a madarakat. Nem tudta, mifélék, de most nagyon zavarták. A bádog Krisztustól balra, egy kis sűrű ligetben kezdtek kiabálni. Marvin hallotta, hogy Bock suttogva és idegesen kérdez valamit az erdésztől. Valahol parancsok szálltak egy másik hullámhosszon. Csak annyit érzett, hogy valami változik, baj lehet, azok a madarak megint kiabáltak, mintha veszekednének.
"A földre!" - hallotta a parancsot, szinte az agyában, és azonnal eldőlt, mint akit elkaszáltak. Egy golyó süvített el a teste fölött. Ugyanakkor egy másik fegyver is eldörrent, és csönd lett, nagy csönd.
Öt perccel később Marvin már mellény nélkül ült a terepjáró ülésén. Bock elégedetten magyarázta:
- A szajkók voltak, tudja? Mindig jelzik, ha idegent észlelnek az erdőben. Minket is jeleztek, de az órákkal korábban volt. Az erdész mondta, mi újság, és akkor már a mesterlövészek is tudták, hol keressék a célpontot.
Marvin lehunyta a szemét, és próbálta maga elé képzelni a szajkókat. De kénytelen volt szégyenkezve megállapítani: bár az életét köszönheti nekik, fogalma sincs, hogyan néznek ki.
Nemere István
Megjelent: Terefere 2007/12.