Semmi sem örök
- Bizony, semmi sem tart örökké - jegyezte meg Pascal felügyelő, és ledobta az utolsó kártyalapot is. Helyettese Nortin felügyelő kedvetlenül felállt:
- Veled nem érdemes játszani. Mindig nyersz.
- No látod, ez sem tart örökké.
Megszólalt a telefon, Pascal vette fel. Az arca komor lett, és ebből Nortin már tudta: baj van.
- Megölték Joseph Meresth-t, a milliomost. Az előbb találták meg holtan a patak partján, ahol horgászott.
- Ebből következik, hogy megölték - jegyezte meg Nortin.
- Egy kés áll ki a hátából.
Egy perccel később autók robogtak a villanegyed felé.
A helyszínen megszemlélték a holttestet, hátában a túlélő késsel. A személyzet semmit sem látott vagy hallott. A merénylet alig egy órája történhetett. Valami miatt hívták az urat a mobilján, de nem vette fel, ez lett gyanús. Az inasa kiballagott a nagy kert végébe a patakhoz, és ott találta a holttestet.
Pascal az inast nézte, tudta: valahonnan ismeri ezt az arcot. A kastély számítógépére átkért bizonyos fényképes listát, és hamar rátalált a fickóra.
- Nos, Bergier, vége a játéknak, most lebukott.
- Tessék, uran? - hüledezett a férfi.
- Maguk együtt szolgáltak a Légióban. Aztán Meresth idevette magát. De előtte volt egy nagy aranylopási akció. Vagy húsz éve eltűnt a Légió ötödik ezredének aranykészlete. A nyomozás azzal zárult, hogy az afrikai felkelők vitték el a kincset, bár az soha nem került elő. Meresth és maga otthagyták a légiót, hazajöttek, és egyikük dúsgazdag lett, a másik meg a szolgája. Meresth nyilván azzal hitegette magát, hogy egyszer majd rendesen elosztják a zsákmányt, maga pedig türelmesen várt. Aztán elfogyott a türelme...
Bergier kihúzta magát:
- Erről szó sincs, uram. Egy Bergier soha nem döfne kést mások hátába.
- Megtehette ezt egy régi haver is, mondjuk a Légióból.
Bergier makacsul hallgatott.
Pascal elővette régi tudását, amit Dél-Amerikában, az őserdei varázslók között tanult. Koncentrált, hogy elkapja Bergier gondolatait. Némileg sikerült is neki. Aztán Nortinra nézett:
- A személyzet között kell lennie még egy volt légiósnak. Bergier éppen most árulta el.
Az inas döbbenten nézett - ő senkit sem árult el! Remegett izgalmában. Nortin elment, Bergier pedig lehajtotta a fejét:
- Maga sokat tud, felügyelő. Belelát a fejekbe... De mindent még maga sem tudhat, Meresth felmarkolta az összes aranyrudat, és húsz éve hiteget bennünket, hogy mi is kapunk belőle, csak szolgáljuk őt tisztességgel...
- Magam előtt látom a jelenetet - Pascal becsukta a szemét és valóban látta. - A döntő pillanatban maga hívja mobilon az urat, aki felveszi a telefont. Míg ezzel bajlódik, hisz közben a horgászbotot is tartania kell, a maga cinkosa közelebb lopózik, és a kést belevágja Meresth hátába.
Az inas halkan mondta:
- Megmenekülhetett volna. Az volt a kérdésem, hogy mikor osztozunk... De ő csak nevetett. Akkor repült el az a kés.
Nortin visszajött.
- Megvan a fickó, már bilincsben.
Pascal felügyelő még Bergier-re nézett, de szavait már helyettesének címezte:
- Azt mondtam, semmi sem örök. Az emberi türelemnek is mag vannak a határai.
Nemere István
Megjelent: Terefere 2007. október