Sasmadár
- Te vagy az én nyulacskám - mondogatta Julia, általában szeretkezés után. Gabriel nem értette, mi köze a nyúlnak az ő együtt töltött óráikhoz, de nem tiltakozott.
Gabriel és Julia szélhámosok voltak, már sok embert megkopasztottak. Kedvenc trükkjük az volt, hogy Julia pénzes, öreg pasikat hódított meg, akik elvitték egy szállodába. Ott a döntő pillanatban megjelent Gabriel a zord férj szerepében. Kétméteres termete és izmai láttán az urak ész nélkül fizettek, csak hogy ép bőrrel megússzák a kalandot. De mindketten unták már ezt. Valami jobbra vágytak. Egyszer Julia a parkban látott néhány gyereket, távirányítóval a kezükben repülőgépmodelleket röptettek. Ez adta az ötletet. Ők is vettek egy gépet, és a lány kitanulta, hogyan kell irányítani. Aztán kerestek egy plázát, ahol volt ékszerész is. A tervet a kis csapat esze, Julia dolgozta ki:
- Bemégy az ékszerészhez. Elegáns öltöny, magabiztos fellépés. Bemégy és válogatsz. Az üzlet a legfelső szinten van, egy olyan folyosón, ahol más bolt nincs. Van egy vasajtó, a lapostetőre vezet. Megszerzem a kulcsát és az áramszekrényét is. Zsebedben a mobilon megnyomod a hívógombot, ha meg van a karkötő. Tudod, az a gyémántokkal kirakott... Én megszakítom az áramot, a boltban hirtelen sötét lesz, te felkapod az ékszert és kirohansz. Fel a tetőre, ott beleteszed a kosárkába, amit odakészítek. A rákötött dróthurok jó nagy. Visszamégy a folyosóra, a bolt ajtaja elé, ismét megnyomod a mobil gombját, és visszakapcsolom az áramot. Persze megfognak téged, rendőrt hívnak, motoznak. Húzd az időt. Kell pár perc, mire feljutok a másik tetőre, arra a kis teraszra szemben. Indítom a gépet, az rárepül, a kampója beleakad a drótba, felkapja a kosárkát az ékszerrel és odahozza nekem. Amikor elengednek, a pályaudvaron találkozunk.
Minden a terv szerint zajlott. Gabriel az ékszerésznél magabiztosan kérte, hogy mutassanak neki egy jobbfajta karkötőt, lehetőleg gyémántokkal, mert a menyasszonyának akar ajándékot venni. Eléje tettek néhányat, de azokat lefitymálta. Végül a páncélszekrényből megkapta a legdrágábbat. Aztán gombnyomás a telefonon, áramszünet, sötétség. Gabriel már elstartolt a karkötővel. A biztonsági őr a folyosó végén állt, és visszatartotta a távozni akaró vevőket. Gabriel felrohant a tetőre, ott volt a kosár, beletette a karkötőt és visszafutott. Ő is odament az őrhöz, jelzett Juliának, kigyúltak a fények. Az áramszünet nem tartott húsz másodpercnél tovább. De a karkötő eltűnt. Az ékszerész rendőrt hívott, a négy vevőt, aki éppen a boltban volt, megmotozták. A leggyanúsabb persze Gabriel volt, hiszen ő nézegette éppen a karkötőt. Azt állította, gyermekkora óta fél a sötétben, ő csak kiszaladt a folyosóra és beállt a sarokba, mert pánik tört rá. Végül felírták az adataikat
- Gabrielnél persze hamis papírok voltak -, és mindenkit útjára engedtek.
A pályaudvaron Gabrielt senki sem várta. Hiába hívta Julia mobilját, ki volt kapcsolva. Délután ötre Gabriel végre felfogta: Julia becsapta, elvitte a karkötőt. A "sasmadár" elrepült, de előtte még lecsapott a magasből és alaposan megkopasztotta...


Nemere István

A mondat folytatását a Terefere 2005. októberi számában fejtheti meg.