Robbanás a vadászaton
- Maga vagy nagyon ostoba, vagy nagyon bátor - mondta Pierre. A városszéli házban csak ketten voltak.
Pierre mindenre kész volt, hogy megszabaduljon ellenfelétől, a multinacionális cég tulajdonosától, Birtentől. Aki olcsó áruival elárasztva a piacot, tönkretette Pierre kisáruházát is. A férfi egyre lejjebb csúszott a lejtőn, és már csak a bosszú éltette. És lám, most felcsillant a remény. Birten a jövő héten jön a város meletti erdőbe vadászni. Már szervezték a hajtókat, lefoglalták a szállásokat a kíséretnek. Kijelölték a területet is. Készenlétben álltak az erdészek és a vadászok.
- Márpedig komoly az ajánlatom - ismételte Gérard, a fiatal vadorzó.
- Elintézem, hogy a pasas az égbe szálljon. A háború alatt sok aknát és lövedéket hagytak az erdőben, így minenki arra fog gyanakodni, hogy egy ilyen robbant fel Birten alatt is. Mennyit áldozna az ügyre?
Az összeg elhangzott. Nem volt kevés. Egy vadorzónak éppen elég ahhoz, hogy tisztességes útra térjen. Pierre egész megtakarított pénzét felkínálta.
A vadorzó hazamnet, és előhívta egyik kutyáját. Az okos tekintetű Rex már kiszolgálta az idejét, nehezen mozgott. Gérard a kutya szemébe nézett:
- Ez lesz az utolsó vadászatunk. Sokat várok tőled - és kihozott a házból egy már üres aknát. Az erdőt járva több ilyenre lelt, némelyiket szétszerelte. Értett hozzá, korábban a tűzszerészeknél szolgált.
A vadászat napján nagy izgalom uralta az erdő szélét. Vagy száz hajtót fogadtak fel, köztük Gérard-t is. Aki tehette, hozta a kutyáját. Hamarosan Birten is a helyszínre érkezett. Gyakorlott közszereplőként parolázott, a fotósok kameráiba nevetett. Azt beszélték, jövőre megpályázza a képviselőséget.
A kezébe nyomtak egy puskát, és a főerdész elvezette arra a helyre, ahová majd elébe hajtják a nemes vadakat. A hírlánc mozgásba jött, a másik oldalon elindították a hajtókat. Itt csak a kutyás hajtók maradtak, ha kitörne egy vadkan vagy őz, hát a nyomába eredjenek.
- Ő az, Rex - mutatta Gérard a kutyának. Birten úr mindig fekete ruhát vislet, ország-világ ismerte szokását. Rex is egy feketeruhás bábuval gyakorolta a feladatot. Az öreg kutya még egy pillantást vetett gazdájára, mintha búcsúzna, aztán lassan oldalgott el a hajtók és vadászok között. Senki sem sejthette, hogy a hasa alatt, a hosszú szőr között egy aknát visz. A szerkezetet Gérard egy szíjra erősítette, azt is eltakarta Rex bundája.
A férfi zsebébe nyúlt, a távirányítóval élesítette az aknát. Rex mindig a férfiak háta mögött tartotta magát. A távolból hallatszott már a hajtók lármája. Minden vadász és kísérő a bokrokra meredt. Hol bukkan fel az első vad, kinek a lőterében? Birten se látott, se hallott. Elkapta a vadászat izgalma, fölemelte fegyverét.
Ki figyelt volna a lábánál szimatoló kutyára? Gérard megnyomta a detonátor gombját. Előbb látta a vakító villanást, és csak utána hallotta a dörejt. A lökéshullám őt is leterítette... Gérard a földön fekve a moha alá dugta a detonátort. Aztán felült. Az emberek "Akna, akna volt" - kiáltásokkal szaladgáltak ide-oda. Ő meg csak ült a földön, könnybe lábadt szemmel és némán suttogta:...

A befejezést a Terefere 2005. júniusi számában fejtheti meg.

Nemere István