Rablósors
Mawer már két éve lakott a faluban, igaz, a szélén, jó messze a házaktól, de gyakran megfordult odabent is. Az a Kerner megbámulta a drága kocsiját, az öltönyét, látta őt a postán, amikor nagy bankóval fizetett. Később feltűnt a háza közelében is. Többször belesett a kerítésen. "Ha a pénzemre fáj a foga, a kerítés ugyan nem állítja meg."
Kerner nem tudhatta, hogy Mawer korábban kommandósokat oktatott egy katonai kiképzőtáborban. Biztos azt hitte, egy nyugdíjas, aki falura költözött, és van pénze is. Mawer diszkréten kérdezősködött. Kiderült, Kerner már háromszor ült börtönben, de jó ideje semmit nem lehet rábizonyítani. Pedig tudják róla, hogy lopni, rabolni jár, álarcosan támad rá magányos öregekre a házukban.
Nos, Mawer sejtette, hogy ő lesz a következő célpont. Tetszett is neki a dolog, legalább történik valami ebben az unalmas porfészekben.
A kertjében, az állattemetőnek kinevezett sarokban ásott egy jó mély gödröt. Hordott a szélére köveket is. Öreg kutyája úgyis a végét járta, szegény már csak az injekcióra várt, ami megszabadítja a szenvedéseitől. Gazdája erről is gondoskodott.
Múltak a napok. Nem jött a rabló. Egy alkalommal Mawer a falu kis boltjában a létező legnagyobb bankjegyet akarta felváltatni, és a szeme sarkából látta, hogy Kerner is ott van. Ez elég dopping lesz neki! Hazatérve arra gondolt: berozsdásodnak az izmai, ha nem tesz semmit. Szép célnak látszik megszabadítani a környéket ettől a gazembertől.
Aznap este eljött a rabló. Az öreg kutya, aki már csak feküdni tudott, halk nyüszítéssel jelezte: idegen közeledik. Mawer égve hagyta a lámpát a nappaliban és a konyhában, majd mezítláb kiosont a házból. A vastag botot hetek óta tartotta a fáskamra bejáratánál.
Kerner már a ház sarkánál lapult. Mawer megvárta, míg eltűnik a ház mögött, és utána lopakodott. A rabló akkor már a nappali ablakán lesett be, őt kereste. Mawer halk volt és láthatatlan. Kommandós lett egy kis időre. Mégsem volt elég óvatos. Amikor kilépett a ház sarka mögül, kavics csikordult a talpa alatt. Kerner megperdült és habozás nélkül az öregre vetette magát. Úgy szorongatta a torkát, mintha nem akarná elengedni soha többé. Ám a házigazda egy ezerszer alkalmazott csellel kiszabadította magát, és tenyéréllel csapott a rabló gégéjére. Ennyi elég volt Kernernek.
Csillagtalansötét éjszakán volt a rabló temetése. Mawer földet szórt rá, majd jöttek a kövek - ne legyen kedve tovább ásni annak, aki esetleg évek múlva kutakodna itt. Aztán bement, megsimogatta a kutyáját, még egyszer a szemébe nézett, és beadta az utolsó injekciót. Ez a kutya sírja lesz, csak az övé. Majd ültet rá egy kúszófenyőt, és a táj ismét olyan lesz, mint azelőtt volt. Csak jóval békésebb.
Nemere István
Terefere 2010. szeptember