Piroska és a farkas
- mai népmese -
Piroska bement az erdőbe. A nagymama házához vezető földesút ide-oda kanyargott. Délután volt már, de még erősen tűzött a nap, jólesett néha a fák hűvös árnyéka. Piroska szorgosan szedegette kis lábát, néha még dúdolt is. Kis kosarát meg-meglóbálta. Olykor elfelejtette, mi van a kockás konyharuha alatt.
A madarak énekeltek és a lány nagyon jól érezte magát. A farkas a bokrok között várakozott. Megnyalta a száját is, látván a közeledőt. Éppen az ő esete! Így szemre nincs több tizenkettőnél, remek falat lesz. Kemény a húsa és hogy meg fog rémülni! A farkas előre élvezte a gyermek rémületét, a maga örömét. Hát kéjesen megropogtatta mancsait és kilépett az útra.
- Szervusz, kislány! Hová mégy?
Piroska megijedt, de eszébe jutott, mit mondtak neki indulás előtt. Csak ne féljen! És a ház sincs messze, az út kanyarulata mögött áll.
- A nagymamihoz. Itt lakik nem messze.
Tovább lépkedett, a kosarat magához szorította. A farkas szeme egyet villant balra, egyet jobbra. Itt van az alkalom és az újabb áldozat! Ez lesz az ötödik mostanában. Nem is kell megvárni, míg kiérnek a tisztásra, vagy ahhoz a házhoz. Itt sokkal jobb lesz. A farkas döntött:
- Mutatok neked valamit, kislány. Képzeld, kincset találtam a bokrok között. Akarod látni?
Piroska a füléhez nyúlt. A farkas látta, kicsiny drót vezet oda. Nicsak, hallókészüléke van?
- Te ... siket vagy?
- Ezzel jobban hallok - felelte Piroska némi szünet után. A farkas gyanakodva szemlélte, de nem múlt el a kedve. Széles vigyor jelent meg az arcán:
- Nos, megnézzük a kincset?
Piroska újra csak hosszú késéssel válaszolt:
- Vár a nagymama. Elviszem neki az ennivalót, és majd utána nézzük meg a kincset, jó? Megvársz itt, míg visszajövök?
A farkas habozott. Körülnézett. Az erdő csöndje békességet sugallt. De testében feszült a türelmetlen vágy. Már nagyon akarta ezt a kislányt!
- Gyere most! - és megragadta a kezét. Maga után húzta Piroskát, aki kétségbeesetten kiabált:
- Segítség..!
A farkas csak húzta-vonta, ám Piroska megvetette a lábát, a bokrokba kapaszkodott. A kosár a földre esett. A farkas erősen szorította a lány kezét, szeme vérbeborult, hörgött. Már-már rávetette magát kicsiny áldozatára, amikor váratlan dolog történt.
Dübörgés tört rájuk a magasból. Egy helikopter lebegett a fák fölött. Feketeruhás, álarcos harcosok villámgyorsan ereszkedtek le köteleken, testek estek a bokrokra. Megafon harsogott:
- Kezeket fel, ne mozdulj!
A farkas döbbenten állt. Aztán felocsúdott, ellökte Piroskát és rohant volna a fák közé. De egy fülsiketítő géppisztolysorozat törte az ágakat a feje fölött, hát az avarra vetette magát. A fogát csikorgatta. Több felől kommandósok ugrottak a farkasra, megbilincselték.
- Ügyes kislány vagy, Piroska - mondta a nyomozást vezető rendőrtiszt és megsimogatta a még mindig ijedt gyerek arcát. Egy terepjáró kocsin megérkeztek Piroska szülei. A tiszt köszönetet mondott nekik is:
- Ha nincs Piroska, meg kosarában a jeladó és a rádiótelefon, aligha kaphattuk volna el ezt a patkányt, aki már négy kislányt gyilkolt meg itt az erdőben.
- Visszaadom a fülhallgatót is - Piroska apró kezével a technikusoknak nyújtotta a szerkezetet, amelyen keresztül a rendőrök folyamatos utasításait hallgatta a kis "csalétek". A farkast közben elvitték a kommandósok. A kislány apja megfogta Piroska kezét.
- No gyere, kicsim. Meglátogatjuk a nagymamát. Innen már nincs messze a háza.

Nemere István

Forrás: (Terror News #60)

Vissza