Pipa és tea

Boller tudta, hogy a veje az életére tör. Az idős milliomos iparosként kezdte a pályát, majd két kerámiaműhelyt vett, aztán még hármat...
Húsz éven belül az ország nagy részében már az övé volt minden porcelángyár. Most pedig az egyetlen lánya férje, ez a tehetségtelen fráter fenekedik rá? Igaz, másoknak nem érdekük, hogy mihamarabb a temetőbe költözzön. Csak Matheus szeretne már a felesége révén örökölni...
Évek óta látta a veje szemében a vágyat. Látta, hogyan keresi lázasan a módszert, amivel őt eltenné láb alól. Egyszer majdnem elgázolta a "papát", s miután nem sikerült, sűrű bocsánatkérések közepette azt állította: véletlen volt.
Öregségére Bollernek egyetlen szórakozása maradt, a pipázás. Minden délután ötkor, amikor a család teázni szokott, ő beült a tükrös szalonba. Ott pöfékelt az újsággal a kezében egy órán át. Néha el is aludt. A pipa ilyenkor kiesett a szájából. Még jó, hogy a fedele nem nyílt ki, a parázs nem hullott a ruhájára.
Aznap délután is ezt tette. Az újság egy idő után elnehezedett a kezében, elnyomta az álom. A pipát a kezében tartotta... Aztán valami történt. Az álom függönyén át érezte az öreg, hogy valaki van a közelben. Valamit csinál az a valaki - de mit? Aztán kicsit a tudatára ébredt és érezte, hogy a bal kezében már nem tart semmit. A jobb keze ujjai között az újság papírja... de valami hiányzik. Könnyed léptek suhantak. Boller óvatosan kinyitotta a szemét. Csak az egyiket, azt is résnyire. A tükrös szalont nem ok nélkül hívták így. Minden oldalon tükrök. Látta hát, mi történik a háta mögött.
Matheus állt a szalon falánál és egy kis üvegedénybe mártogatta Boller pipáját. Csak pár centire, a szopókát. Amennyit a számba szoktam venni - állapította meg az öreg. Amikor Matheus elindult feléje - az üvegedényt letette a komódra -, Boller úgy tett, mint aki ébredezik. Érezte az ujjai közt a pipát. Matheus odatette. Ekkor az öreg kinyitotta a szemét. Tudta, Matheus már nem mehet vissza az asztalhoz a kisüvegért. A veje gyorsan távozott, mert Boller mozgolódott, megdörzsölte a szemét és krákogott.
A pipát nem vette a szájához. Viszont az üveget, benne az áttetsző folyadékkal, zsebre tette. A másik szalonban ott teázott a család. Matheus még nem jött vissza. De a csészéje ott volt a széke előtt.
- Papa is kér teát? - kérdezte a lánya. Boller felesége már elszunyókált, nem látott semmit. Míg a lánya a teáskannával foglalatoskodott, Boller az üvegcséből pár cseppet Matheus teájába csöppentett. Aztán kényelmesen helyet foglalt. Matheus hamarosan visszajött, arcán zavart kifejezéssel.
"Hiába kereste az üveget.", gondolta Boller. A pipát letette, fölemelte a teáscsészét: - Igyunk! - sürgetően pillantott a vejére, aki visszaült és engedelmesen belekortyolt a teába. Boller csak erre várt. Amikor Matheus tekintete homályosodni kezdett, kezével a torkához kapott, mint akinek nincs elég levegője - Boller a pipával intett neki:
- Igyál csak, fiam. A tea jót tesz az egészségnek, amit nem lehet elmondani a pipáról... - és amikor Matheus teste a szőnyegre zuhant, a két nő pedig rémülten nézte, mi történik, Boller megjegyezte:
- Azt hiszem, leszokom a pipázásról.

Nemere István

Megjelent: Terefere 2006. május