Pihenő
David Monter órájára nézett. Már sötétedett, a kocsi éppen beért abba a pihenőbe. Tél volt, délután fél hat. Lubbernek hatra kéne ideérnie. Minden pénteken ilyenkor áll meg itt, félúton hazafelé. David leparkolt, bement a mosdóba, várt, míg elmennek néhányan. Aztán elindult visszafelé a sztráda mellett. Kivárta, míg nem jött autó, a sötétben átszaladt a két sávon, középen beállt a korlátok közé, most a másik irányba figyelt, és sikerült átjutnia baj nélkül. Elsétált a másik pihenőbe a sztráda túloldalán. Nem akart itt parkolni, valaki még megjegyezheti a kocsija rendszámát.
David ugyanis ölni jött. Lubber volt a kiszemelt áldozat. Az a Lubber, aki nyolc évvel ezelőtt feleségül vette az anyját, aztán rászoktatta az asszonyt a kábítószerre. Később elváltak, de David anyja már nem tudott leszokni, függőként előbb a lakását adta el, aztán nem volt már állása, sem téli ruhája, minden elúszott. David hiába próbált rajta segíteni, két éve egy téli éjszakán a hajléktalanok között fagyott meg.
David sokáig kereste Lubbert. Tiszta szerencse, hogy ráakadt végül. Autós futár volt egy cégnél, egész héten az országot járta küldeményekkel, aztán péntek délután otthagyta a céges kocsit, beült a sajátjába és ment hazafelé. Elege lehetett a vezetésből, mert ebben a pihenőben mindig megtorpant. Nincs itt sem kávézó, sem benzinkút, nincs itt semmi, csak egy mosdó, ritkán állnak meg itt az autósok.
Most is alig voltak a pihenőben, a sötétben néhány kocsi állt a parkolóban, egy fiatal lányt látott kijönni a mosdóból és egy hasonlókorú barátnőjét. Egy férfi rágyújtott és ráérősen ment az autója felé. Volt pár perc, amikor David egyedül érezhette magát. Péntek este volt, sűrűsödött a forgalom, egyik fényszórópár a másik után robogott el.
David várt. Nemsokára újabb fény jelent meg a lekanyarodó sávon, és egy autó fékezett a parkolóban. Lubber jött meg. David mélyet lélegzett, megtapogatta a pisztolyt a zubbonya alatt, és bement a mosdóba. Beállt egy fülkébe, az ajtót résnyire hagyta. Rácsavarta a csőre a hangtompítót, és várt. Lubber már jött is. "Anyáért", gondolta David. Amikor a férfi bement az egyik fülkébe, jött valaki más is, de az hamar végzett. Csak ő maradt bent és az áldozat. David megvárta, míg Lubber kijön, szemébe húzott sapkával jött ki ő is a fülkéből. És habozás nélkül lőtt. Lubber az első golyót a mellébe kapta, és a másodikat is. Amikor véresen és hangtalanul a földre rogyott, David közelről a fejébe eresztette a harmadik golyót. Aztán a fegyvert a zakója alá rejtette, kiment, és eltűnt a homályban.
Ment előre, kívül a sztráda korlátján, vagy száz métert, ahol már sötét volt. Kivárta, míg volt egy kis szünet a két sávon robogó kocsik között, és átfutott. Belépett a két sáv közé, a zöld növények mellett várakozott, kilesett. Úgy tűnt, messze vannak még a közeledő járművek. Akkor nekiiramodott. Túl későn látta meg, hogy ott nem egy, hanem két kamion jött elég szorosan egymás mögött, ő meg befutott közéjük... Az ütést már nem is érezte. Hirtelen minden olyan egyszerű és könnyű lett. Mintha felfelé repült volna, de teste nélkül. Látta a sztrádapihenőt onnan fentről, és nem értette, hogyan nézhet ő le erre most ilyen magasról.
Megjelent: Terefere 2009. április