Novellák
Pincsi
A pincsi fehér szőrű volt, kis fekete foltokkal a hátán, és a fülei is feketék voltak. Idegen színfoltnak számított a hölgy ölében. Pedig olyan otthonosan ült a rózsaszín kosztümös, hiperszőke nő karján, mintha mindig ezt csinálná. Mindig ezt csinálta. A hölgy egyedül libegett be - ez a helyes kifejezés - az elegáns nagyvárosi ékszerboltba. Kicsiny táska, magas sarkú cipő, nadrág - mind rózsaszínű. A hangja negédes:
- Jó napot! A vőlegényem is jön hamarosan, csak parkolót keres. Addig se vesztegessük az időt, kérem, mutasson néhány brillt, és ne a legkisebbeket! A vőlegényem apja bankár...
Őr az ajtóban, két biztonsági kamera, figyelő főnök. Az eladó két mélyzöld kárpitozott tálcát hozott, a kövej gyönyörűen csillantak. A nő közben kérdezősködött: ha kiválaszt egyet, nyakláncba foglalják-e? Természetesen platina láncra gondolt. A nagy üzlet reményében a főnök vette át a jónak ígérkező vevőt. A nő egyik briliánst a másik után vette le a tálcáról, majd tette vissza is. Az egyiket a blúzára helyezte, mintha szeretné látni, hogyan fest majd, közben folyton beszélt:
- Ez talán jó lesz, nem gondolja? Szép is és feltűnő, ami nem utolsó szempont egy fogadáson!
A nő keze sebesen mozgott, ujjai között forgatta a köveket, de mindig csak egyet. A főnök nem hitt a szemének: az egyik tálcáról hiányzott egy brill, holott a nőnél egy sem volt. Egy férfi állt az ajtóban, nagy bajusz, kis szakáll. Láttára a pincsi ugatni kezdett. A nő letette, a kutya a férfihoz szaladt, vékony hangon csaholva.
- Pierre, drágám, zavar a kutya. Nem vinnéd vissza a kocsiba? Aztán gyere ám rögtön, mert fizetned kell... És ismét a tálcák fölé hajolt.
A férfi felkapta a kutyát és elment, a biztonsági őr utánuk nézett, majd ismét a hölgyet figyelte. A főnök elhúzta a tálcákat, és komoran szólalt meg:
- Kérem vissza a hiányzó briliánst, hölgyem.
- Mit beszél? - a nő nagy szemeket meresztett. Szó szót követett, a nő esküdözött, hogy nincs nála egyetlen brill sem. Az ékszerész kihívta a rendőrséget. Azol elvitték a nőt a kapitányságra, ahol nemcsak hogy megmotozta két rendőrnő, de egy röntgenkészülék elé is beállították. Az ékszerész két óra múlva telefonált, megvan-e a briliánsa. Lesújtó hírt kapott:
- El kellett engednünk a vevőjét. Sem nála, sem benne nem volt drágakő.
"A pincsi!"- csapott a homlokára az ékszerész. Már értette a dolgot: a kutyával lenyelették a brillt. Erre van idomítva! Már semmit sem tehetett.
Nemere István
Megjelent: 2012. január Terefere
Régebbi novellák, cikkek
(Összeállításánál, szerkesztésében közreműködött Györgyi Ákos.)