Novellák
Gyilokjáró
A kastély alaprajzából nem tudott meg semmit, a titkos járatokat még nem tüntették fel a régi rajzokon. De mióta beköltöztek, Thomas érezte, hogy van ilyen, kell lennie. És másfél éves keresés után meg is találta. A mostohaapja dolgozószobájában volt egy tapétaajtó, amiről az öreg sem tudott. Thomas úgy jött rá, hogy égő gyertyával végigment a falak mellett, és a gyertyát elhúzta alul, középen és fejmagasságban.
Thomas gyűlölte Lastert, az "öreget", aki miután feleségül vette az anyját, elszedte a pénzét, és most a hajdani kastélyban kiosztott állami lakásban kényszerültek élni. Emeletenként hat család lakott a vastag falak között, a leválasztott, kifűthetetlenül magas lakásokban, drága lakbérért. Ráadásul egy órába került, míg bebuszoztak a belvárosba. A huszonkét éves fiatalember utálta ezt a helyet. Már rég eldöntötte, hogy egyszer leszámol Lasterrel, ezért is. Valaha jól éltek, most meg szinte nyomorognak. Végez vele, de úgy, hogy öngyilkosságnak nézzen ki a dolog. Szerzett hát egy pisztolyt és bele két golyót.
A gyilokjáró keskeny csigalépcső volt. A vaskos falban lapult, a második emeletről a harmadikra vitt, egy félreeső beugróba, egy ugyanúgy álcázott ajtóhoz. Thomas tudta, régen a házigazda így jutott le a szeretője vagy éppen az ellensége szobájába, akit meghívott kastélyába egy italra. Az első változatban aztán hajnalban visszaosont a saját szobájába, hitvese mellé. A másik változatban bérgyilkost küldhetett a szoba lakójára, mialatt ő másokkal volt...
Sok idő telt el azóta, a gyilokjáróról remélhetőleg senki sem tud. Laster üzleti dolgai rosszul mennek, sorra citálják bíróság elé a becsapott ügyfelek. Hihető lesz az "öngyilkosság".
Csütörtök este Laster hazajött és bezárkózott a dolgozóba. Thomas egy másik szobában beszélgetett anyjával, aztán szólt: kimegy levegőzni a folyosóra. Már sötét volt, észrevétlenül felment a harmadikra, ott a gyilokjárón le... A pisztoly megtöltve hevert az utolsó lépcsőfokon. Résnyire nyitotta az ajtót, belesett. Laster az íróasztalnál ült. Thomas kilépett cipőjéből, zokniban belopózott, a férfi háta mögé lépett, a pisztolyt a homlokához szorította, és meghúzta a ravaszt. Egy pillantás a szsoba ajtakára: zárva van. Laster véres fejjel hevert, jobb karja tehetetlenül lelógott az asztalról. Thomas a pisztolyt beerőltette az ujjai közé. Akkor hallotta, hogy az anyja kintről veri az ajtót:
- Laster, mi történt?
Thomas visszaszaladt a gyilokjáróhoz. A tapétaajtót a helyére kattintotta, fel a cipőt, rohanás a harmadikra, aztán a sötét lépcsőn vissza a másodikra, be a lakásba. "Mi történt?"- lihegte anyja mellett, az ajtónál. Ő is rázta a dolgozószoba kilincsét. Majd szólt, hogy hívják inkább a rendőrséget, a mentőket...
Másnap délelőtt egy pattogó beszédű fiatal detektív kereste fel Thomast.
- Nem öngyilkosság volt. Maga ölte meg. Gyűlölte a mostohaapját.
- De hát... az ajtó belülről volt bezárva...
- A gyilokjárón jött be - a nyomozó határozottan ment a látszólag sima falhoz, és oda nyúlt, ahová kellett, hogy kitárhassa a tapétaajtót. - Tudja, én is itt laktam gyerekkoromban. Nekem két évembe került, míg megtaláltam a gyilokjárót. Maga meddig kereste?
Nemere István
Megjelent: Terefere 2010. július
Régebbi novellák, cikkek
(Összeállításánál, szerkesztésében közreműködött Györgyi Ákos.)