Megjelent Nemere István író ötszázadik kötete
Ahogy azt már egy ideje sejteni lehetett, Nemere nem torpant meg a 400. könyve után sem. A csapás be is következett: megszületett az 500 könyv!
Egyetlen kiadó sem rendelte meg, titokban készült, ismeretlen nyomdában, megbízható munkatársak nyomták... Ne ijedjenek meg, nemcsak a szerzőt és a műsorvezetőt kell majd hallgatniuk.
Lesz eredeti keleti hastánc (nem a szerző, hanem csinos hölgyek előadásában)... Valamint tombola! (Ne felejtse otthon a névjegyét.) Csak egyetlen személyt sorsolunk ki. A boldog nyertesnek (vagy vesztesnek...?) köze lehet Nemere István majdan megírandó 525. könyvéhez! - hangzott a humoros meghívó egy részlete, amely csütörtökön délutánra, a Hotel Platánus konferenciatermébe szólt. (A szerencsés nyertes az egyik hastáncos hölgy lett.)
Az egyszerű papírlapon egy meghamisított 500 forintost is feltüntettek, a szám alatt ötszáz könyv felirattal. II. Rákóczi Ferenc arcképe helyén pedig Nemere István író szemüveges, mosolygós képe tekintett ránk.
Barátok, könyvkiadók, rajongó olvasók és a média képviselői jöttek el ezen a napon a Könyves Kálmán körúti hotelbe. A terem egyik sarkában hatalmas könyvrakás magasodott, 499 Nemere-kötet színes, tarka gerince árulkodott az író eddigi munkásságáról.
A moderátor szerepét Nemere Ilona, az író felesége látta el, akinek számos könyve jelent meg. Mindjárt egy felolvasott regényrészletet hallhattunk tőle, s aki kitalálta, hogy melyik kötetről van szó, kedves ajándékot kapott Nemere Ilonától. Az 1974-es kezdet idéződött fel persze, A rémület irányítószáma című krimi világa elevenedett meg.
A bevezető után aztán Nemere István lépett a közönség elé, hogy röviden összefoglalja a 499 könyv történetének háttérvilágát , vagyis egy fél életmű termésének kulisszatitkait. Mert ahogy a 400. mű után sem lankadt az író alkotókedve, úgy számíthatunk rá, hogy az 500. kötetet újabbak és újabbak követik majd a Csongrád megyei tanyán, Csengelén.
Nemere egyébként volt gépgyári segédmunkás, balatoni mentőcsónakos, könyvesbolti eladó, katona, statiszta, földmérő, dolgozott erdészetben, könyvtárban, volt diplomáciai tolmács, idegenvezető és boncsegéd.
Sikeres mégis íróként lett, 30 éves korában jelentette meg első regényét. Ma ő a legtermékenyebb magyar szerző, soha senki nem publikált még ennyi kötetet. Első könyvét titokban Lengyelországban írta arról, hogy Gagarin sohasem járt a világűrben. Ezt a művét azonban elkobozta az ottani politikai titkosrendőrség. Első könyvét 1977-ben követte a második, aztán két év múlva a harmadik...
Évente csaknem tizenöt kötet jelenik meg tőle, de nemcsak a saját neve alatt: eddig körülbelül 34 álnevet is felhasznált. Legnagyobb port felvert műveit a sci-fi műfajában írta, de a gyermekirodalom terén is maradandót alkotott, ezenkívül írt krimiket, politikai kalandregényeket, életrajzokat, dokumentum- és társadalmi regényeket, romantikus történeteket, alternatív történelmi könyveket, monográfiákat és meséket.
Kommandós könyvei egy időben annyira felkeltették az érdeklődést, hogy még hivatásos terrorelhárítók is megjelentek néhány író-olvasó találkozóján. Elmesélte azt is, hogy egy hölgy olvasója ezeknek a történeteknek a hatására választotta a rendőrnyomozói pályát.
Az 500 könyvnek összesen 77 kiadója volt a 34 év alatt. Csupáncsak egyetlen - társszerzővel írt - könyvét volt kénytelen maga megjelentetni, mert hetven kiadó közül egyetlenegy sem merte vállalni az Interjú Jézus Krisztussal című kötet kiadását.
Itthon magyarul 11 millió példányban adták ki a műveit, akad olyan fővárosi kiadó, amely az 500 közül 125-öt egymaga jelentetett meg. Külföldön 14 országban - Európában, Ázsiában, Amerikában - tíz nyelven egymillió kötetét adták el.
Hallhattunk arról is, hogy noha évente 320-340 ezer példányban kelnek el régi, újra kiadott és frissen megjelent könyvei, eddig még soha nem került fel a magyarországi sikerlistákra, ami igazolja, hogy erősen manipulálják az összeállításokat. Bár külföldön 1982-ben megkapta a legjobb európai sci-fi író díját, itthon még semmilyen elismerésben nem részesült.
Legfeljebb a hatóságok figyelmét élvezhette egy időben. Lengyelország és Magyarország titkosszolgálatai 23 éven át figyelték és jelentettek róla. Társadalmi veszélyessége aztán a rendszerváltozással megszűnt.Nemere István erdős tanyán él, sok állattal.
Mindennap hat órától délután kettőig ír, utána sétál, fát vág. Számára nincsenek ünnepek, még karácsonykor is a számítógépénél ül. - Szeretek írni, és ha egy nap véletlenül mást kell csinálnom, már rosszul érzem magam.
Gyorsan, szorgalmasan is lehet jó dolgokat csinálni - vallotta a bemutatón, amelyre csengelei barátai kis kötettel lepték meg: Nemere István Csengelén. Újságcikkek, beszélgetések, előadások, közös események és fotók tanúskodnak arról, hogy az író otthonra talált a tanyán.
- István addig él, amíg ír - jegyezte meg a felesége. Az író 500., Vismar és Társa című regényét neki ajánlotta: Ilonának hálásan, amiért velem volt a legjobb és a legrosszabb időkben is.
A regény egy kutyáról és egy emberről szól, mindketten megjárták már a poklok poklát, de megmaradtak annak, amik-akik voltak. Vismar és a Kutya történetében leszűrődik a szerző sok évtizedes tapasztalata, világismerete.
naplo.hu Kellei György 2008. szeptember 20.