"Terraformálni" a Marsot?
Nem reformációról van szó, a szó történelmi vagy nyelvi értelmében. Amerikai tudósok egy csoportja a Nature hasábjain nemrégn tette közzé kutatásai eredményeit.
Dr. Toon, dr. McKay és dr. Kasting számtalan kísérletet, számítógépes elemzést végeztek annak érdekében, hogy kiderítsék: lehetséges-e a Mars bolygó lakhatóvá tétele? Ők hozták létre a címben olvasható, kissé szokatlan és mindenképpen vadonatúj szót is. Angolul "terraforming", magyarul talán "földiesítést" mondhatnánk. A terrához, vagyis bolygónkhoz hasonlóvá tenni szeretnék ők is a Marsot azért, hogy a jövőben az emberiség mintegy gyarmatosíthassa a bolygót.
Nem kell emlékeztetnünk az olvasót, hogy ez a jövő útja. Az embereiség minden kétséget kizáróan - ha egyáltalán fenn akar maradni - el fog indulni a világűrbe. Amit eddig e téren felmutattunk, olyan, akár a part menti hajózás az ókorban; az igazi az lesz, amikor bátor (űr)hajósaink nekivágnak a végtelen (űr)óceánnak...
Nos, ezen a képzeletbeli óceánon az első sziget, az első megálló vagy állomás mindenképpen a Mars lesz.
Naprendszerünk összes többi bolygója közül jelenlegi tudásunk, valamint a logika alapján csak itt lehetséges úgy-ahogy megtelepedni. A többihez képest ugyanis a marsi szigorú, olykor vad viszonyok is még mindig elviselhetőbbek, mint bárhol másutt a közeli űrben.
Igaz, a Mars távolabb van a Naptól, mint a Föld. Ezért ott kevesebb a fény (a földinek csupán 43%-a), hidegebb van jóval - a vörös bolygón az átlagos középhőmérséklet mínusz 60 Celsius körül van... Nincs szabad víz, még a széndioxid is csak megfagyott állapotban (száraz jég) található a felszínén. A Mars "terraformálása" bizony nem lenne könnyű feladat, és hosszú ideig tartana. Az elsődleges az lenne, hogy megnövelnék a hőmérsékletet, miáltal felszabadulnának a most befagyott vizek, és az ottani légkört is meg kellene változtatni. Mert a Holddal vagy a Merkúrral ellentétben a Marson van levegő - csak éppen számunkra belélegezhetetlen összetételben. A munkák tehát jobb esetben is legalább száz évre szólnának, de valószínüleg ennyi idő sem lenne elég.
McKay és társai annyiben úttörők e téren, hogy nem valamilyen később feltalálandó, létrehozandó jövőbeli technikát képzelnek el -, hanem a már ma is rendelkezésünkre álló technikai és technológiai lehetőségeket veszik alapul. Így aztán szóba sem jött az a fantasztikus regényekből ismert változat, hogy meg kellene változtatni a bolygó pályáját... Nagyon imponáló dolog lenne, az biztos, és egycsapásra megoldaná az összes bajt. Ha mondjuk a Mars földközeli pályán keringene a Nap körül, a fizikai viszonyok is nagyon hasonlóak lennének. Mivel nem áll rendelkezésünkre olyan technika, olyan erő, amellyel egy, a Földnél ugyan kisebb bolygót is kimozdíthatnánk pályájáról, hát ezt a szerzők nem vették figyelembe. A vízexportálás sem jött számításba, valamint az sem, hogy gigantikus tükrökkel sugároznák a napenergiát a felszínre, hogy ily módon emeljék a hőmérsékletet...
Érdekes viszont az az állításuk, hogy már a mai lehetőségeinkkel sem lenne reménytelen nekifogni a Mars "földiesítésének". Úgy vélik, a legfontosabb és elsődleges feladat a légkör felmelegítése. E célból nagy, automatizált gyárat kellene felállítani a bolygón, amelyben a berendezések nagy mennyiségben gyártanának úgynevezett üvegházi gázokat - fluor-származékokat, amelyek itt a Földön is (károsan) az úgynevezett üvegházhatást okozzák. (És "mellékesen" az ózonlyukat). A gázokat a helyszínen található marsi nyersanyagokból is előállíthatnák. Az éves mennyiségnek meg kellene haladnia, vagy legalább elérnie a 100 millió tonnát. Ez nem is olyan nagy mennyiség, hiszen jelenleg a Földön körülbelül 1 millió tonnát gyártanak ezekből a gázokból. Ahogy a Marson az új gázok hatására emelkedne a hőmérséklet, úgy olvadnának el fokozatosan a sarkokon található "jégsapkák", felszabadulna a széndioxid, ami megint csak növelné az üvegházhatást. A későbbiek folyamán aztán kiolvadnának a vizek is, nem csak a sarkokon.
A víz egy része elpárolgna ugyan, de nagyobb része remélhetőleg az alacsonyabb területeken gyűlne össze, tengereket, tavakat, folyókat alkotva. Így nem lenne már akadálya a növények telepítésének és kialakulna az igazi légkör. A növényi élethez nitrogén is kell, ezt azonban mesterségesen is bevihetik majd a légkörbe az akkor élő emberek.
A növényi élet "betervezéséhez" ma még túl keveset tudunk a bolygó talajtartalmáról és egyéb körülményekről. Így előfordulhat: annyi egyéb anyagra lesz szükség, hogy a bolygó átformálása eltarthat 100, de éppenséggel 100 ezer évig is! Ettől függetlenül az emberi és állati élet a Marson már az első időszakot követően lehetséges lesz. A növényekre viszont főleg azért lesz szükség, hogy azok fokozatosan átalakítsák a légkört, mind több oxigént vigyenek bele, ami viszont sokáig "hiánycikk" lesz. Az ott élő emberek ezést nagyon sokáig csak szkafanderekben közlekedhetnek, ha elhagyják kényelmes, kupolák alá szerelt és hermetikusan elzárt támaszpontjaikat, városaikat.
Bizonyos értelemben ugyanannak kell majd lejátszódnia, ami a Földön történt évmilliók során. Csak McKay és társai szeretnék, ha mindez most a Marson sokkal, de sokkal gyorsabban menne végbe...

Nemere István

Vissza