Laptop
Boller hotelmenedzsert a szálloda személyzete rosszindulatú, sőt gonosz pasasnak tartotta. Amikor David odakerült, őt is figyelmeztették. Persze hiába, mert Boller kezdettől rászállt a vékony, szemüveges londinerre. Megoldhatatlan feladatok elé állította, ráadásul a béréből is lecsípett, különféle mulasztások címén.
Fél év múlva David ott tartott, hogy egy kanál vízbe belefojtotta volna Bollert. Töprengett, hogyan szabadulhatnának meg tőle. Észrevette, hogy a férfi nem válik meg a laptopjától. Mindig magánál hordta, a kocsijában is vele volt. David agyában megérlelődött az ötlet. Kileste, milyen típusú a gép, és szerzett egy ugyanolyant.
Többször is látta holmi sötét alakokkal tárgyalni a menedzsert. Nagy fekete kocsikon érkeztek. Boller a kávézóban beszélt velük, vagy kint a parkolóban pusmogtak. David felírta a kocsik rendszámát, hátha jó lesz valamire. Például, hogy névtelenül eljuttassa a rendőrséghez, és a detektívek majd arrafelé keresik Boller gyilkosát.
Mert már elhatározta, hogy hogy végez vele. Boller mindenbe belekötött, majd megígérte Davidnak: kirúgatja az igazgatóval! Ez volt az utolsó csepp.
David egyik barátja vegyigyárban dolgozott, tőle szerzett ezt-azt. Tudta már, hogy milyen arányban kell keverni az összetevőket, hogy hatásos robbanóanyag legyen belőle. Amikor kész volt, lemérte, mennyit nyom az anyag a beépített kis detonátorral együtt. Aztán lemérte a laptop súlyát is. Majd szétszedte, megkereste azt az alkatrészt, ami nélkül legalább az első pillanatban működhetett a szerkezet. Azt kivette, a helyére rejtette a csokitábla méretű robbanószert. Vasárnap összekapcsolta a detonátort az enter gombbal. Bollernek nyilván van egy jelszava, amit beír, és utána az enterrel indítja el a laptopot.
Hétfőn reggel becsempészte a laptopot a hallba, eldugta egy pálma mögé. Aztán bejött Boller, és bejárta az egész szállót a konyhától a raktárig, az étteremtől a teniszpályáig. Mindenkit leszidott, még a cukrászokat is éktelenül lehordta, mert valamilyen mondvacsinált hibát talált az összes fagylaltnál. David észrevétlenül a nyomában maradt, az alkalmas időben elővarázsolt laptopot egy pizzásdobozban vitte magával, az nem olyan feltűnő, a londinert sok mindenre kérhetik a vendégek. Tudta, a csali-laptop súlya megegyezik az eredetiével, ha Boller felkapja és viszi, nem érezheti a különbséget.
Végre eljött a megfelelő pillanat. Boller az uszodát ellenőrizte, a laptopot nem vitte be a párás helyiségbe. Elég volt két percre letennie a bejáratnál, David máris ott volt, kicserélte, majd a "pizzásdobozzal" eltűnt a zöldségraktárban. Berakta a gépet egy fagyasztóláda mögé. Majd pár nap múlva elviszi innen.
Aztán csak várt. Boller a laptoppal a kezében átment a hallon, odaszólt Davidnak, hogy máskor gyorsabban nyissa ki előtte az ajtót, mondott is valamilyen jelzőt, de a fiú nem reagált. Tíz óra sem volt még, amikor a menedzser szobájából éktelen dörrenést hallottak, por és ajtódarabok repültek ki a folyosóra. A portás felrohant megnézni. David lent maradt, és úgy érezte, fölösleges lenne a mentőkért telefonálni.
Neki volt igaza.
Nemere István
Megjelent: Terefere 2010. március