Korábban kelj fel!
A magándetektív a dolgozószoba csendjében folytatta beszámolóját:
- Asszonyom, ahogy kérte, a veje nyomában voltam. Itt vannak a fotók. Az úr először egy boltba ment, ahol elektromos berendezéseket vásárolt. Később elment a szomszéd városba, talán remélve, hogy ott nem ismerik. Találkozott egy maffiózóval, aki robbanóanyagokat árul alvilági körökben... A veje tegnap otthon volt, a garázsban ténykedett, bizonyára bombát készített. Íme a fénykép, ez ma reggel készült. Egy dobozt tett óvatosan a kocsijába.
Marie-Agnes már tudta, mit kell tennie. Búcsút vett a detektívtől, fogta az aznapi újságokat és bezárkózott a szobájába. Kivágott betűkből egy levelet szerkesztett, megcímezte önmagának, borítékba tette és felbélyegezte, elhajtott a városba, s bedobta egy postaládába. Trenton, a veje pár hete mintha elszánta volna magát valamire. A közös vacsorákon hosszan nézte gyűlölt anyósát, és zavartan kapta el a szemét, ha Marie-Agnes rápillantott. Valamire készül, fogta fel az asszony. De nem csodálkozott. Trenton egy semmirekellő. A lánya beleszeretett, így került a családba. Dolgozni nem tud, csak henyélne folyton. Ha valamiben sántikál, korábban keljen fel, ha őt akarja meglepni!
A robbanóanyag elgondolkoztatta. Ki tudja, mikor és hol hozza működésbe Trenton a szerkezetet? Persze majd terroristákra vagy zsarolókra keni a dolgot, ha sikerrel jár.
Másnap nem mozdult a szobájából. Idehozta az inas a levelet: "Fizess egymilliót, ha nem akarsz a levegőbe repülni. Majd jelentkezünk!" Marie-Agnes addigra megtudta, melyik a legjobb biztonsági cég a városban. Diszkréten megrendelt egy bizonyos készüléket, amiről az újságban olvasott. Két szerelőruhás férfi hozta el még aznap déltájban, amikor Trenton a golfklubban volt. A személyzetnek azt mondta, térfigyelő kamerákat szerelnek fel az udvarra.
Késő délután volt, amikor Trenton megérkezett. A család a vacsorához készülődött, az asszony lánya már indult az ebédlőbe. "Mire nem képesek egyesek, hogy örököljék a vagyonomat" - fakadt ki magában Marie-Agnes, látva a rózsaszín szalaggal átkötött, díszes dobozt, amit a veje óvatosan kivett a kocsi csomagtartójából és hozott a ház felé.
"Beviszi a szobámba, miközben vacsorázom. És ha este kibontom, hát nekem annyi! De korábban kelj fel, Trenton, ha velem kezdesz ki", és megnyomta a távirányító gombját.
A szerkezet bekapcsolt, láthatatlan sugarai szerteáramlottak a ház udvarán. A detonáció azonnal bekövetkezett - Marie-Agnes szerencséjére addigra már elment az ablaktól. Az összes ablak betört, repeszek repültek szerteszét, megsérült a kocsi is. Trentonból csak egy pár cipő és néhány füstölgő ruhacsomó maradt.
Egy órával később Marie-Agnes annyit mondott a rendőrfelügyelőnek:
- Pár napja jött egy fenyegető levél, hogy felrobbantanak, ha nem fizetek. Tessék, ez az. Nos, én nem fizettem. Rendeltem egy gépet, amelyről azt mondták: minden elektromos szerkezetet működésbe hoz, ami a hatósugarába kerül. Nem nagyon hittem benne, főleg, mert nem gondoltam volna, hogy a zsaroló bejáratos a házamba és idehozza a bombát. Álmomban sem jutott volna eszembe, hogy a saját vejem...

Nemere István

A mondat folytatását a Terefere 2005. novemberi számában fejtheti meg.