Kátyú a Dúvadnak
Elegem van belőled! - ordította Formetti, akit a környéken csak Dúvadnak neveztek, nem ok nélkül. Most is dühöngeni volt kedve, a legszívesebben darabokra szaggatta volna a vékony nőt, aki a kocsi reflektorfényében reszketve állt előtte. Késő este volt, egy fogadásról jöttek, ahol Formetti ivott, a szeretője, Julie pedig jól érezte magát. Hát hogyne, amikor több férfi is próbált udvarolni neki... Amíg meg nem látták, hogy a Dúvaddal jött. Julie hónapok óta élt Formettivel, de már rég megbánta a döntését és szabadulni szeretett volna tőle. Túl sok kék-zöld foltot viselt már a testén. Ám a Dúvad a tulajdonának tekintette és úgy is bánt vele. Nem kímélt senkit, se ellenséget, se barátot.
Most az erdei műút szélén álltak. Tavasz volt, a fák újra lombosodtak, és rejtelmesen susogtak. De Julie-nek nem volt ideje erre gondolni. Látta, hogy a férfiban dolgozik az ital. Julie szembeszállt vele? Udvaroltatni merészelt magának? Formetti ezt személyes sértésnek vette és ütött, megint ütött. Julie rekedt kiáltással rogyott az aszfalt szélére. Akkor a férfi beugrott a kocsiba - a harag elvette az eszét. Gázt adott és ráhajtott a szerencsétlen nőre. A kocsi zökkent egyet, Formetti egy szempillantás alatt kijózanodott. De már nem volt visszaút, tudta jól. Hát ismét gázt adott és elszáguldott a helyszínről. Míg hazafelé ment a tekervényes szerpentinen, végiggondolta az életét. Bandita volt, kocsmárosokat, étteremtulajdonosokat fenyegetett meg, boltosoktól szedett védelmi pénzt, nőket erőszakolt. Egyszemélyes maffiaként élt a vidéki kisvárosban, ahol a rendőrök persze folyton arra vártak, hogy hibázzon, hogy a sok megfélemlített ember közül valaki végre tanúskodjon ellene és akkor elkapják.
De eddig senki sem mert szólni.
Most dühös volt, ám mire a városka szélére ért, lecsillapodott. Nyugalom, ha megtalálják a halott Julie-t, hogy bizonyítják be, hogy az ő kocsija ment át rajta? Csak a kerékabroncsok mintázata alapján. De hát ez lopott kocsi volt. Formetti megtorpant a város szélén, egy üres telekre vitte a kocsit, kinyitotta a benzintank fedelét, égő újságot dugott bele és elrohant. A robbanás szele utolérte, a földre vetette. Aztán felállt és futott, ahogy a lába bírta. Valamivel távolabb leintett egy taxit és hazament.
Nagyon megdöbbent, hogy már várták a rendőrök. És... Julie. A lány mocskos ruhában, de vakító fehér kötéssel a mellén és a karján egy rendőrautóban ült, sápadtan nézte a férfit és csak annyit mondott: "Ő volt az".
Gyilkossági kísérletért letartóztatták és bilincsbe verték. A Dúvad semmit sem értett. A nyomozó magyarázta neki, miközben a kocsihoz kísérte:
- A hegyekben a téli jég sokfelé feltörte az aszfaltot. A széleken nagy lyukak keletkeztek. Amikor maga leütötte, Julie egy ilyen kátyúba esett. No és látja, milyen kicsi ez a nő, akár egy gyerek. Hát a kocsi kerekei csak összehorzsolták a testét. Ugye tudja, Formetti, ha az áldozatai megtudják, hogy maga börtönben van, szépen tanúskodni fognak maga ellen? Egy kátyú miatt most vagy húsz évig nem lesz alkalma autót vezetni... De mire ismét szabadlábra kerül, biztos lehet bene: egyetlen kátyú sem lesz a hegyi szerpentinen.

Megjelent: 2007/08 Krimi & rejtvény

Nemere István

Vissza