Kanári
A madár szépen énekelt, és Mortens nagy örömmel hallgatta. Nyugdíjas volt, sok időt töltött a lakásban, hát örült a kanárinak. Még nézni is kellemes volt a sárgásbarna madarat, amint kalitkájában ágról ágra ugrált, és látszott, élvezi, hogy dalolhat. Ezt a kalitkát két nappal korábban az unokaöccse, Peter ajándékozta neki a madárral együtt. Jókora darab, vaskos talapzattal. Mortens már többször eltöprengett rajta, miért van olyan nagy és nehéz alsó része az amúgy könnyű kalitkának. Azon a szombat délután is eszébe jutott. Úgyis meg kellett tisztítania a kalitkát, gondolta, egyúttal tüzetesebben megtekinti. Némi vizsgálódás után rájött, hogy a kalitka alján egy rész lecsavarozható. A madár élénken tiltakozott, amikor Mortens oldalra fordította a kalitkát. A kanári számára felfordult mindaz, ami addig otthonosan körülvette. De kibírta, mert az énekesmadarak sokat kibírnak.
Nem úgy Mortens. Amikor meglátta a tányér nagyságú fémszerkezetet a kalitka aljában, majdnem elájult. A rémület bilincsei csak később pattantak le róla. Ez bizony egy pokolgép volt. Egy robbanószerkezet, amelynek tetején kicsi digitális óra mutatta, mennyi idő van hátra. Bizony már alig öt óra maradt. Vagyis szombat este kellett volna felrobbannia. És Mortens már tudta is, miért éppen akkor. Mert a kalitkát a kedvenc fotelje mellé állította, ahonnan a tévét nézi. Szombat este nyolctól kilencig megy az a sorozat, amit mindig megnéz, és amiről legutóbb is mesélt Peternek...
Szóval így álunk! Mortens dühe nem múlt el, de a halálos rémület elszállt, hisz megmenekült. Az örökségről lehet szó. Peter 29 éves, és már nem bír tovább várni? Én 64 vagyok, egész életemben dolgoztam, míg összeszedtem azt a sok pénzt. Aztán az is eszébe jutott, hogy Peter nagyon ostoba, hisz mint egyetlen örököst eleve őt gyanúsítanák a merénylettel. De ennek már nem volt jelentősége. Mortens fogta a bombát, egy régimódi aktatáskába tette. Még négy és fél órája volt este fél kilencig, és ennyit mutatott a bomba órája is. Ezek a szerkezetek már nem is ketyegnek, gondolta Mortens. Megtisztította a kalitkát, felállította, a kanári is megnyugodott - majd biciklire pattant, mint délutánonként máskor is. Elhajtott a park másik végébe, ahol Peter lakott.
A fiatalember csodálkozott, de jó képet vágott a váratlan látogatáshoz. Mortens megkérte, csináljon neki egy teát, aztán míg az egyetlen, de már egyáltalán nem olyan kedves rokona a konyhában volt, Mortens elhelyezte a bombát a telefon közelében. Ma este Peter nyilván ott fog ülni és várja a rendőrség értesítését, hogy nagybátyja sorsa megpecsételődött...
Megitta a teát, búcsút vett Petertől és vitte a táskát is. Úgy emelte, mintha még mindig lenne benne valami nehéz. Mellékesen megemlítette, hogy egy öreg barátjának visz pár könyvet, hadd legyen mit olvasnia.
Este nyolckor Mortens leült a tévé elé, nézte a sorozatát. Fél kilenckor egy tűzoltóautó vágtatott el a ház előtt. Az öreg kőarccal ült és lehalkította a tévét. Talán, hogy jobban hallja majd a bejárati ajtó csengőjét - vagy hogy élvezhesse a kanári hangját. Mert a madár azon az estén kivételesen gyönyörűen cifrázta a dallamait.
Megjelent: Terefere 2007. április
Nemere István