Halál a mosdóban
Bertolt lassan mondta a telefonba: - Most jön ki a házból. Taxiba ül, követem.
Kanner, a zugügyvéd már lassan egy éve zsarolta őket. A fiatal vállalkozók egyszer elkövettek egy hibát. Mint oly sokan mások. Jogtalanul vettek fel félmilliós támogatást. De hát azt a pénzt nem elitták, elkaszinózták, a vállakozás fejlesztésére költötték, és lám, már-már talpra álltak volna, ha Kanner valahogyan szimatot nem fog. Előbb csak százezret követelt a hallgatásáért, és ígérte, többé nem hallanak felőle. Aztán fél éve megint követelt százat, és a múlt héten újra. "Nemsokára zsebre teszi az egész összeget a disznó!" - háborgott Leon, Gustav meg csak bólogatott.
Aztán elkészült a tervük. Ezen nem bukhatnak meg, ha mindent jól csinálnak. Abban biztosak voltak, hogy Kannernek pusztulnia kell. Hiszen ők nem bántottak senkit, a pénzt befektették, talán a banktól is kaptak volna ugyanannyit. A támogatást vissza kell fizetni, igaz, tíz év alatt részletekben. Jobb ez, mint a bankkölcsön.
De azt nem érdemelték, hogy egy ilyen sötét alak, a maffiák ügyvédje, ez a Kanner elszedje a pénzüket, és a végén - ha már nem lesz miből fizetniök - még egy névtelen levéllel rájuk is küldje a zsarukat. Ha minden jól megy, ma megoldódik a dolog, remélték.
Mire Kanner a belvárosba ért, Leon és Gustav a szemükbe húzott sapkával csatlakoztak a menethez. Most ők követték az ügyvédet, Bertolt lemaradt kissé. Ahogyan sejtették, az ügyvéd a nagy belvárosi irodaházba ment. Amikor kiszállt, a bejárat előtt, Leon követte gyalog. Másik két barát leparkolt a környéken. Kanner csak perceket töltött az egyik irodában, aztán bement a férfi mosdóba. Éppen erre vártak. Gustav már hozta is a dobozt. Bertolt megmutatta melyik fülkében van Kanner. Csak felül volt nyílás a fülke ajtaján. Most éppen senki nem járt ott. Leon belülről becsukta a mosdó ajtaját. Bertolt félig kinyitotta a dobozt, aztán felülről bedobta a fülkébe. Hárman tartották az ajtót kintről, de Kannerben olyan páni félelem feszült, hogy így is majdnem kitört. Kiabált is, előbb fojtottan, aztán hangosan - de a folyosóra nem hallatszott ki. Majd hirtelen csend lett, csak az elzuhanó test zuhant egyre alább... Akkor kinyitották az ajtót.
A kígyó elfogása nem volt könnyű - az állat beszorult a holttest alá,
marása nyomán Kanner fél percen belül halott volt. Gustav vastag kesztűt öltött és elkapta a kígyó nyakát. A farka a karjára tekeredett, de ennek már nem volt jelentősége. Kígyó dobozba, fülkeajtót becsukni, indulás.
Már az utcán voltak, amikor Bertolt gyöngyöző homlokkal megjegyezte:
- Milyen jó, hogy azelőtt állatkereskedésben dolgoztam. Értek a kígyókhoz.
Másik kettő hallgatott. Ugyanúgy hallgattak három nappal később is, amikor a rendőrök letartóztatták őket. Kanner, az átkozott zsaroló - mint megtudták - minden ügyéről feljegyzést készített, és elhelyezte a páncélszekrényben egy "halálom esetén elküldendő a rendőrségnek" feliratú borítékban.
- Kanner urat egy kígyó marta halálra, de nem az őserdőben, hanem a nagyváros kellős közepén - mondta a kihallgatást végző rendőrtiszt, majd Bertoltra nézett áthatóan. - Ha jól tudom, ön alkalmazott volt egy állatkereskedésben.
Nemere István
Megjelent: Terefere 2006. február