Gyilkos Bobby


- Gyere, Bobby, mutasd mit tudsz!
A németjuhász teste megnyúlt, ahogy rohant a sövény felé, aztán szinte repült a levegőben, a sövény mögött puhán lehuppant. Gyönyörű volt és okos. Villar nagyon szerette, és tudta, hogy Bobby is mindent megtenne érte, mióta megmentette. Villar fent lakott a hegyen. Egy nap az erdőből puskaropogást hallott, vadászok jártak arra. Vadra tán nem leltek, elég üresek már az erdők. De este nyüszögést hallott a sövény alól. Véresen hevert ott a kutya. Bevitte a házba, nem volt könnyű, mert Bobby nyomott vagy fél mázsát. Az állatorvos ellátta a sebét, és Villar tőle tudta meg, mi történt. Lars Guamen, a környék közutált lakója, a hegyi erdő tulajdonosa rendezett vadászatot. A barátai lőttek mindenre, ami mozgott, még a kóbor kutyákra is.
Bobby szépen felgyógyult, ellentétben a gazdájával, aki jó ideje csak a lelki sebeit nyalogatta és készült a bosszúra. Három évvel korábban Marianne, a felesége este jött haza a hegyi busz megállójától, és egy eszeveszettül száguldó terepjáró elütötte. Soha nem fogták el a cserbenhagyó gázolót. De Villar biztos volt benne, ki a tettes. Még a temetés előtt lelopózott Guamen birtokára, és a garázs előtt látott egy sérült terepjárót... Mire lement a városba, szólt a rendőröknek, és azok kimentek, a kocsi eltűnt és helyette egy másik állt ott, érintetlenül. Guamen megúszta. <
Villar hetente többször elment a nagy erdőbe, volt nála egy távcső, és Guamenre várt. Ha egyszer összefutna azzal az emberrel... De csak messziről látta. Mostanában viszont rájött, hogy Guamen alkonyatkor futni jár fel az ÉK-nyeregre. Azért hívják így, mert a két hegyoldal között van egy félszázméteres, felfelé ékszerűen elkeskenyedő átjáró, kétoldali meredéllyel, sziklákkal, amiket benőtt az alacsony cserje. Ha ott valaki rosszul lép, a mélybe zuhan.
Kutya és gazdája mindennap arra járt. Bevették magukat a meredék cserjésbe, aztán Villar parancsára Bobby felrohant az ösvényre, hangtalanul. Villar egy emberforma kitömött szalmabábut hozott fel a nyeregre, használat után elrejtette a cserjék között. Ezt tette az ösvényre, és ráuszította Bobbyt, aki rávetette magát a bábura, cibálta, közben dühösen morgott és remekül szórakozott.
Aztán eljött a nap, amikor már nem volt szükség a bábura, hát előző délben Villar hazahozta. Aznap este, alkonyat előtt kimentek a hegynyeregre. Meglapultak a sziklák között és vártak.
A nap már lement, szürke lett a táj, amikor meghallották, hogy egy ember fut a nyergen. Gaumen volt. Villar keze Bobby nyakán, visszafogta, míg a férfi a nyereg közepére ért. Mikor elfutott a rejtőzők mellett, Villar ráengedte a kutyát.
Bobby ismerős szagot érzett. Abban az erdőben, amikor a nagy fájdalom érte, előtte azt a szagot érezte. Ez az ember ott volt, amikor annyira fájt... Az állat előrobbant a cserjék közül. Gaumen észrevette, de már késő volt. A félmázsás test lerepítette az ösvényről. Tompa ütéssel bukdácsolt, nem nyerhette vissza az egyensúlyát...
Mire Bobby visszajött, Gaumen már a mélyben hevert holtan. Villar Marianne-ra gondolt, de nem tudott igazán örülni. A kutyára nézett:
- Gyere, Bobby, menjünk haza.

Nemere István

Megjelent: Terefere 2008. augusztus