Hamis emlékezet
Az emlékezet nem videokamera, nem adja vissza pontosan azt, ami egyszer megtörtént velünk, amit az idegrendszerünk tapasztalt. A kutatók manapság mind többet tudnak az agy ilyetén működéséről és bizony nemegyszer egészen érdekes dolgokra derül fény. Ráadásul olyanokra, amelyek az emberek gyakorlati életében is jelenthetnek valami fontosat.
Az emlékezet megőriz sok adatot, de nem őrzi meg, honnan van róla tudomásunk. A szakemberek ezt "forrásanamnéziának" nevezik. A legköznapibb példa erre: ismerjük valakinek az arcát, de sehogyan sem jut eszünkbe, hol, milyen körülmények között találkoztunk az illetővel? És különböző, valójában össze nem tartozó információtöredékeket is együvé kapcsolunk és sokáig töprengünk rajta, honnan került be agyunkba. Pedig hát nem együtt került be, hanem külön-külön, ezért együtt nem is jelenthet semmit.
A cambridge-i Harvard Medical School kutatói már a hamis emlékezet nyomában vannak. Rájöttek, hogy az emberi agy nem ugyanott raktározza el a különböző érzékszervek által egyidőben, egyazon eseményhez kapcsolódóan szerzett emlékeket sem. Az agyban egymástól messze maradnak meg az esemény képei, másutt a hang vagy az illat, megint másutt a tapintás vagy ízlés emléke. És egy másik rész kapcsolja aztán egybe az együvé tartozó részleteket (vagy sem), és azok így állnak össze egy tapasztalattá, annak emlékévé. A legfőbb koordinátorai e dolgoknak a homloklebenyek. Megfigyelték az olyan kísérleti személyek, akiknél a lebenyek megsérültek vagy hiányoznak, nagyon hajlamosak a fantáziálásra. Vagyis megpróbálják valahogyan értelmes képpé, emlékké formázni a szanaszét hagyott részleteket.
A kutatások mellékterméke nagyon érdekes kérdést vetett fel. A neurofiziológusok ettől kezdve erős kétkedéssel tekintenek bizonyos pszichoterapeuták ténykedésére. Szerintük roppant veszélyes ugyanis felnőtt páciensek emlékezetéből "kihozni" a gyermekkorban történt szexuális megrontás "tényét". Az idézőjel nem ok nélkül található itt, megállapításaik szerint ugyanis nemegyszer előfordulhat, hogy semmi ilyesminek nem volt helye az illető gyermekkorában, de most a taktikus, célravezető és rendkívül meggyőző kérdések mintegy utólag létrehozzák az esemény képét, azt a benyomást keltve ezzel, hogy az valóban megtörétnt - pedig nem!
Egy kaliforniai bíróságon már volt is egy ilyen per. Egy nő azzal vádolta saját apját, hogy gyermekkorában őt szexuálisan kihasználta, molesztálta. Ezt a pszichoterapeuta a fent leírt módszerrel "szedte ki" a nő emlékezetéből. Ám a neurofiziológusok bebizonyították, hogy az esemény sohasem történt meg. A nő apja idézte bíróság elé a "gyógyítót" és a bíróság a szakértők meghallgatása után 500 ezer (!) dollár kártérítést ítélt meg az igaztalanul vádolt apa számára.

Nemere István



Vissza