Dupla torta

Bert becsöngetett az ajtón. Kerek dobozban hozta a málnatortát. Amit ugyan utált, de Joanna néni ezt szereti. Minden születésnapjára ugyanilyet rendel a sarki cukrásznál, tudta Bert jól. Ő viszont a város másik végén még tegnap rendelt egy ugyanolyant, díszítések nélkül, ahogyan a néni szokta. Még ma reggel preparálta, és remélte, utána senki sem talál olyan jelet, amely arra utalna, hogy két torta volt előző nap az asztalon. Ez majd véget vet egy tízéves korszaknak. Amióta egyetlen élő rokona, a néni azzal hitegeti őt, az unokaöccsét, hogy mindenét ráhagyja. Talán így is lesz - de mikor? Hiszen Joanna néninek ma van a kilencvenharmadik születésnapja. Bár folyton betegeskedik, azért nagyon is él még. Bertnek pedig súlyos adósságai voltak, minél előbb kellett volna a vagyon. Hát megmérgezte a málnatortát. Remélte, a néni orvosa a betegségeinek tulajdonítja majd az öreglány halálát...
Joanna néni töpörödött volt, öregesen köhécselt. Felvillanyozva fogadta Bertet:
- Remekül érzem magam! Gyere, már forr a tea.
Fél óra múlva a ház teraszán ültek. Bert irigykedve nézte a ház körüli parkot. "Én meg a kilencedik emeleten senyvedek egy sötét lyukban", kesergett magában, miközben áhítattal mosolygott nagynénjére. A legális tortát ették, de csak félig. Mert akkor Bert behozta a sajátját, és "meglepetés!" felkiáltással kitette az asztalra. Joanna néni jót nevetett, hogy véletlenül egyforma a két torta.
Bert sebesen felvágta az ajándéktortát is. Joanna néni megnyalta az ajkát. A málnatortából minden mennyiséget képes volt megenni. Bert éppen erre a falánkságra számított.
- Kóstoljuk meg a tiédet is! - kapott érte Joanna lelkesen. Majd megállapította, hogy a porcelán teáskannából kifogyott a víz. Bert szolgálatkészen ugrott, hogy a konyhában ismét megtöltse - ott még gőzölgött a nagy fém teáskanna. Mire visszatért a teraszra, a néni felvágta Bert tortáját, és rakott a tányérjára. Bert tányérján is volt két szelet:
- Ezt még az enyémből tettem oda - mosolygott a férfira -, azt hiszem, a tiéd sokkal jobb!
Bert sejtette, most már nem kell sokáig várnia. Eszeget még egy kicsit Joannával, aztán elbúcsúzik. A méreg negyedórán belül hatni fog, de akkor ő már meszze jár. Majd holnap reggel a takarítónő megtalálja a halott Joannát, aztán egy közeli napon jön az értesítés az ügyvédjétől, fáradjon be a végrendelet kinyitására...
Joanna vidáman falatozott, a tányérjára rakott tortaszeletek egymás után tűntek el. Közben valamin töprengett, és ki is mondta:
- Azt hiszem, ez még is enyémből volt és nem a tiédből. Összecseréltem volna őket?
Bertnek torkán akadt a falat. Kigúvadt szemmel nézte a másik málnatortát. Abból is hiányzott néhány szelet. Fejében megszólalt a vészcsengő. "Míg vízért mentem, a bolond öreglány az egyik tányérra az egyik, a másikra a másik tortából tette ki a szeleteket..." Valami kaparta a torkát. Hátradőlt, meredten bámulta Joannát, akinek hirtelen igen elhalkult a hangja... Aztán Bert már nem sokat látott. Mintha igen messziről nézte volna a teraszt, és olyan távolból hallotta, hogy az asszony játékosan megfenyegeti:
- Ejnye, kicsi Bert, meg akarsz ijeszteni? Ne vágj olyan különös arcot.

Nemere István

Forrás: (Terefere 2006. augusztus)