Dr. Bandita
Figyeljenek jól, emberek - mondta Bolton felügyelő. Vagy tízen állták körül, egyenruhások és civilek. Fegyveres rendőrök - Michel Cornier veszedelmes bűnöző, nagy múlttal a háta mögött. Bankrablások, pénzszállító autók kifosztása, néhány gyilkosság, emberrablás... Hirtelen haragú, kegyetlen fickó, csak az állatokat kedveli, az embereket nem. Hosszú bűnözői karrier után eltűnt, sokáig keresték. Most úgy tűnik, megvan. Ő a helyi állatorvos.
- Tessék? - csodálkoztak többen. Bolton felügyelő hangja azonban nem változott, most is élesen zengett tovább:
- Jól hallották. Cornier fiatalkorában három és fél évet járt az állatorvosi szakra, ismeri a dörgést. Az Europol kiderítette, hogy plasztikai műtét után más néven, hamis diplomával és ajánlólevelekkel elfoglalt egy állást. Csak éppen abban nem biztosak ott messze azok a nagyokos főrendőrök, hogy valóban ebbe a városba költözött-e? Vagyis vaktában kellene cselekednünk. Lefogni, és majd kiderül, ő-e a mi emberünk...
- Ez nem lesz jó, főnök - szólalt meg egy óvatos kolléga. Bolton egyetértett:
- Így van, ezért kitaláltam, hogyan bizonyosodhatunk meg: tényleg ő az? Megváltoztathatta az arcát, a külsejét, a nevét, az iratait. De egy dolgon nem változtathatott: a lelkén. A természetén. Nos, Serkin, magán a sor.
Serkin amatőr színész volt, amellett a rendőrség irattárában dolgozott. Viseltes pulóver volt rajta, nagy, ijedt szemmel nézte a világot. Az emberek a kisvárosi utcában elhelyezkedtek a kocsikban, és vártak. Mindnyájan hallották, mit közvetít a Serkin ruhája alá szerelt rádióadó.
A rendőrnek rossz, irattárosnak kielégítő, amatőr színésznek talán jó férfi bement a rendelőbe. Az állatorvos még egyedül volt, hisz a rendelési idő el sem kezdődött. Serkin beóvakodott az ajtón:
- Jó napot, doki! Mondja, nem szégyelli magát? Négy struccom még most is rosszul van!
- A strucca...? A körzetemben nincs is strucc! - állt fel a doktor az íróasztala mögül. Ősz haj, aranykeretes szemüveg, tárgyilagos tekintet. Serkin egy pillanatra megingott. Ez lenne a rejtőzködő bandita? De már elkezdte, nem hagyhatta abba. Kellemetlen, éles hangon kiabált:
- Hülyének néz? Én nem voltam otthon, a feleségem kihívta magát a struccokhoz, az egyik a maga keze alatt pusztult el, a többiek most is döglődnek! Hol szerezte a diplomáját, tán egy kocsmában nyerte kártyán? Azon se csodálkoznék, ha maga nem is állatorvos lenne, hanem valamiféle szélhámos! Még hogy doktor...!
Így rikácsolt egy ideig. Láta, hogy a doktor feje egyre pirosabb, előbb csak hebegett csöndesen, fékezte magát. De amikor Serkin arra célozgatott, hogy a doktor nyilván egy aranyhörcsögöt se tudna meggyógyítani, és ő majd jelenti az esetet a felsőbb hatóságoknak - a doktor kitört. Fenyegetően megindult Serkin felé, és olyan szavakat ordított, amelyeket egy állatorvos szerfelett ritkán vesz a szájára...
Serkin hátrált, közben azért tovább kiabált, provokált. A doktor előbb odavágott egy széket, ezt Serkin kikerülte. Hátrált még, már a váróban volt, de a doktor oda is követte. A legszívesebben elkapta és megfojtotta volna ezt a kis girhes alakot, aki össze-vissza beszél itt neki...!
Serkint eltalálta néhány feléje dobott tárgy, hát az utcára menekült. Az orvos oda is követte. De amikor kilépett a járdára, mindenfelől fegyvercsövek meredtek rá. Három férfi golyóálló mellényben, POLICE felirattal a mellén és hátán már egyenesen géppisztolyt szegezett rá.
- Elárulta magát, Michel Cornier - mondta Bolton felügyelő szárazon. És most már nagyon nyugodtan. Senki sem tudhatta meg, mennyire izgult az elmúlt percekben. Ha melléfog, az a karrierjébe is kerülhetett volna. Míg Cornier arcán kicsiny, de elismerő mosollyal felemelte két kezét, Bolton Serkinre pillantott:
- Lám, maga mégis tehetséges ember, Serkin. Van egy barátom, aki színházi rendező, majd beszélek neki magáról.

Megjelent: 2007/08 Krimi & rejtvény

Nemere István