Csám-csám
(Abszurd novella)
Négy hajótörött a tengeren.
A csónak apró. Az óceán végtelen. Az idő is az. Hetek óta hevertek ott evezők és vitorla nélkül. Éheztek. Aztán az egyik elszánta magát, és társa segített.
Ham-ham, csám-csám. Jóízűen csámcsogtak.
Egy hét múlva sem értek partot. A tenger végtelennek tűnt.
Három hajótörött hiába kémlelte a láthatárt.
Csám-csám...
Két hajótörött hiába várta a menekülést. Vihar jött, dobálta a csónakot, teltek a napok. Nem láttak vitorlát, sem partot. Újra éhség mardosta gyomrukat. Lebukott a nap, beállt az éj...
Csám-csám...
Egy hajótörött falatozott a felkelő nap fényében, és vagy két hétig volt mit ennie. De egyszer az is elfogyot, és a tenger még végtelennek látszott. Szél támadt...
Föld! Föld!
Ismeretlen partra sodródott a csónak. A hajótörött homokra lépett. Pálmafák, sűrű bozót. Kiáltozott. Van itt valaki...?
Voltak.
Húsz barnabőrű benszülött rohant oda dárdákkal, baltákkal, késekkel. Örömüvöltéssel sújtottak le... Este messzire világítottak a tábortűzek az Emberevők Partján. Boldogan majszoltak az őslakók, csám-csám. Csám.
(Tanulság: az egzotikus konyhaművészet remekei nem mindenkinek tetszenek. A lényeg, hogy az ottaniak kedveljék saját főztjüket.)
Nemere István
Megjelent: 1992. NKK Hírmondó 3. szám