Csodák a bőrátültetésben
A fejlett ipari országokban mind gyakoribbak a katasztrófák, a balesetek. Ezek egy része égési sérülésekkel jár. Minden harmadik baleset a munkahelyeken következik be, és az égett embereken az orvostudomány csak igen nagy nehézségek árán tud segíteni. A bőrpótlás régi, nagy gondja az emberiségnek. A huszadik század végének technikája azonban többféle módon igyekszik megoldani a problémát. Némelyik annyira ügyes, sőt szellemes - de mindenképpen rengeteg tudást igénylő - mód, hogy okvetlenül érdemes közelebbről is megismerkedni velük.
Nem csak plasztikai sebészet...
...hanem életmentés ez az esetek nagyobb részében. Az égett felületet pótolni kell akkor is, ha a beteg nem halna bele hiányába; gondoljuk csak el, akinek az arca égett össze, tovább élhet. De milyen lesz az élete? Ha nem mehet ki az utcára, ha nem mutatkozhat mások között? Előbb-utóbb elmeosztályra kerül az ilyen vagy öngyilkosságot követ el. Tehát a plasztikai sebészet egy része a szó igazi értelmében vett életmentés. Itt alább nem a mellkitömő, arcfelvarró "sebészekről", a szépészeti ipar "bajnokairól" lesz szó.
Amikor Niki Lauda szeretcsétlenül járt és arca megégett, már ezek a sebészek vették kezelésbe. A bőrhöz jól értő szakemberek az autóversenyző combjáról vettel le egy-egy darab bőrt és az került a fejére. Az operáció négy óra hosszat tartott, és Lauda most ismét mutatkozhat emberek előtt.
Két amerikai kisgyerek egy elhagyatott házba lopózott és ott ismeretlen festékkel mázoltak be mindent, majd saját magukat is. Aztán benzinnel próbálták lemosni a festéket, egyikük cigarettára is gyújtott... Belobbant az egész ház, ők is fáklyaként rohantak ki az utcára.
Az volt a szerencséjük, hogy közel volt a bostoni tudományos intézet, ahol éppen bőrsebészettel foglalkoztak. A két gyerek bőrük 95 százalékának (!) elvesztése után másutt nem maradhatott volna életben. Itt a szakemberek azonnal munkához láttak. A hónuk alatt találtak néhány centiméternyi ép bőrt, ezeket stimuláló oldatba helyezték, miközben minden módon életben tartották a gyerekeket. 23-25 nap alatt a kis bőrdarabokat tízezerszeresére növelték! Az új bőrt foltokban tették fel a testre, míg sikerült ily módon fél négyzetméternyi bőrt rájuk varrni. Az átültetett bőrnek a 71 százaléka meg is maradt. A többi seb magától behegedt.

Bőr a lombikból
A saját bőrtenyészetr mentette hát meg a gyerekek életét. Ez a bőr ragyogott, rózsaszín volt és kissé áttetsző. Különbözött az igazitól: nem voltak rajta hajhagymák, mirigyek; akit ez kiborít, az nem tud izzadni. És ami szintén fontos: e bőrben nincsenek idegvégződések, tulajdonosa tehát nem érzi az érintést, a fájdalmat, a hőmérsékletváltozásokat. Valamivel vékonyabb a normálisnál, de meg van benne a szükséges tíz réteg. Külön nehézséget okoz, ha ezt a "mesterséges" bőrt felnőtt testére kell ültetni. Mellesleg egy felnőtt embernek több mint két négyzetméternyi bőre van, ami 4 miiliméter vastag és 6 kilogrammot nyom.
A nagy felületű átültetés olyan nehéz, hogy manapság még a legtöbb égett vagy lemart börű ember életét veszti. Túlélési esélyei csak annak vannak, aki valamelyik ezzel foglalkozó klinika közelében él és a baleset után azonnal odaszállítják. Van egy ilyen intézet Moszkvában és Ogyesszában, van több az USA-ban, és egyetlenegy Németországban.
Minden kísérlet, hogy a bőrt mással pótolják, eddig csődöt mondott. Nem sikerült bőrt "csinálni" az ember belső szerveiből, sem tehémből, cápából... De olykos sikerrel jártak más ember bőrével vagy disznóbőrrel. Ám ez sem általános.
A műbőr igénye tehát igen nagy, és sokfelé a világban foglalkoznak vele a hozzáértők. Sajnos általában nem sikerül elérni, hogy éppem olyan rétegezett és sokat kibíró legyen; általában egy idő után kezd "leesni" az emberről, ami megint csak egészségügyi, sőt mentális problémákat okozhat, és okoz is.
Jelenleg több nagy amerikai laboratóriumban folynak a kísérletek. Aki sikerrel járt, azé a győzelem és a bevétel, ugyanis hatalmas piacra lehet számítani.
Egy massachusetsi intézmény (a Biosurfaces Technology, Cambridge) a hozzákerült pácienstől akkora darab bőrt vesz le, mint egy postabélyeg. A fentebb már említett módon aztán ezt a darabkát különleges stimuláló - tehát a sejteket további és gyors szaporodásra ingerlő - oldatba teszik, így a levágott darabka nőni kezd, mintha élő szervezetben lenne. 2-3 hét leforgása alatt - hihetetlen, de igaz - a kis bőrdarab 1 négyzetméteresre növekszik! Abból aztán a sérülések, a hiányzó bőrfelületek szerint "méretre vágott" darabokat helyeznek el a testen. Itt az nem fordulhat elő, hogy a szervezet kilöki az anyagot - mert az nem idegen. Hiszen valóban a páciens bőréről van szó.

Nyúzott halottak
Rémfilmbe illő módszert alkalmaznak Kínában. Bármennyire is furcsán hangzik, mind ez ideid az egyetlen olyan módszer, amely már legalább 20 ezer esetben volt sikeres.
A kínai orvosok ugyanis a halottakról húzzák-nyúzzák le a bőrt és azt teszik rá az élő égett sérültekre. Az így szerzett bőrt előbb össze-vissza lyukasztják és mint a rétestésztát, nyújtják. Általában sikerül 30-szorosára megnagyobbítani! Aztán ráteszik a teszfelületre, majd néhány nap múlva a lyukakba néhány milliméteres, a páciens ép részeiről vett egészséges bőrdarabokat ültetnek. Ezek aztán növekedni, terjeszkedni kezdenek, miközben az idegen bőrt a szervezet kiveti magából. Ám a sajátbőrszigetecskék egyre nőnek és végül összeérnek, megszakítás nélküli réteget alkotnak. Gyakorlatilag 9-10 hónap múlva lesz a betegnek új bőre. A módszer nagyon lassú és fáradtságos. Egyelőre Kínán kívül másutt nem alkalmazzák, a külföldi sebészek puzzle-módszernek, a közkedvelt kirakós játék bőrgyógyászati megfelelőjének nevezik.
Hollandiában, konkrétan Beverwijk helységben van már egy bőrbank, ahonnan a sebészek kölcsönvehetnek tenyésztett bőrt.

Nemere István



Vissza