Bombák a postán
Nekem rögtön gyanús volt az a csomag, biztos úr - mondta az özvegy Mrs. Morgan, és képmutatóan forgatta a szemét. - A feladó számomra ismeretlen, biztosan valami álnév, no és milyen szegényes papírba csomagolták! Nincs olyan ismerősöm, aki ilyesmit így küldene nekem. Mi előkelő körökben mozgunk.
Nem tudni pontosan, ki értette a "mi" kifejezést, hiszen egyedül élt egy fényűző kastélyban. A városban azt is tudták sokan, hogy ha törvényesen nem is, de szóban kitagadta a lányát, amiért az egy szegény senkiházihoz ment feleségül. Baker, a veje most majd magyarázkodhat! Különösen azok után, hogy az anyósa kijelentette a nyomozóknak: Baker küldte neki a bombát, bosszúból, amiért nem adja ki a felesége örökségét.
A csomagot a szomszéd városban adták fel, éppen azon a napon, amikor Bakert is odaszólította a hivatali munkája. A tűzszerészek egy olcsó, könnyen összeállítható, de hatásos robbanókészüléket szereltek szét ott a kastély udvarán.
Bakert letartóztatták. A szerencsétlen ember ártatlan volt, de ezt hiába hangoztatta. Csak egy jó ügyvéd hozhatta volna ki a fogdából, de arra nem tellett neki. Eltelt egy hét is, már kijelölték a tárgyalás időpontját. Morgan asszony naponta hívogatta telefonon a lányát, és győzködte, térjen haza, hagyja el Bakert. A végrendeletet még nem változtatta meg - csábítgatta -, ha hazatér és vele marad, Baker a börtönben rohad el, Julie, a lánya pedig egy gazdag férjet is talál magának. Ilyen háttérrel, mint a Morgan-vagyon? A fél világ a lábai előtt hever majd. Nem is érti - mondta többször Julie-nak -, hogy mit eszik azon az éhenkórászon.
De Julie szerette Bakert, és kis töprengés után rájött, mit kell tennie. Nem volt szívbajos nő, és mivel egy csöppet sem szerette az anyját - különösen ezek után! -, hát elhatározta, nem fogja őt kímélni. Julie számára nem volt titok, hogy azt a bombát maga az anyja állította össze, régebben foglalkozott is efféle szerkezettel, csak úgy hobbiból. Kutyaharpást szőrével, gondolta Julie, és sógorához fordult. Baker öccse éppen úgy gyűlölte fivére anyósát, sőt most még jobban is, mióta az öregasszony börtönbe juttatta a bátyját.
A következő kedden délelőtt a postás jellegzetes kis fekete furgonja ismét bekanyarodott a kastély udvarára. Könyvméretű csomag érkezett Morgan asszony nevére. A postás elköszönt, az asszony pedig mindjárt ott az előcsarnok asztalánál elvette a papírvágó kést az inastól. A pofaszakállas, csíkosmellényes férfi kis meghajlással indult a konyhába...
Morgan asszony semmit sem sejtett. Bombára végképpen nem számított. Egyrészt azért, mert az elsőt tényleg ő küldte saját magának, hogy Bakert börtönbe juttassa, másrészt most a veje úgyis rácsok mögött ül, tehát az nem küldhet neki bosszúból semmiféle gyilkos szerkezetet...
Körülbelül itt tartottak a gondolatai, amikor felnyitotta a csomagot, bekövetkezett a detonáció. A pofaszakállas inast egy rejtélyes erő taszította meg hátulról, szép ívben szállt a szalon szolgálatkészen felpattanó ajtaján át egyenesen a pamlagra. Morgan asszony nem volt ennyire szerencsés - az ő maradványait a halottkém és a bűnügyi helyszínelők szorgos és hosszadalmas munkával tudták csak többé-kevésbé összeilleszteni, akár egy morbid puzzle-t.
A nyomozás megrekedt. A hatóság végül arra a belátásra jutott, hogy Mrs. Morgannek lehetett egy titkos ellensége, aki lám, kétszer is próbálkozott, míg sikerült elérnie célját. Bakert kiengedték. A környékbeliek nem csodálkoztak, hogy családjával együtt azonnal beköltözött a kastélyba, és átvette a birtok irányítását. Még az öccsének is jutott egy egész emelet a szép épületben... Ők hárman soha többé nem beszéltek a gonosz anyósról, és ha a postás csengetett, inkább szobáikban maradtak. Valahogy nem volt kedvük csomagokat bontogatni saját kezűleg - ezt inkább rábízták a pofaszakállas inasra.

Megjelent: 2007/08 Krimi & rejtvény

Nemere István