Mi történt Einstein agyával?
Dr. Thomas Harvey a jó hírű Yale Egyetemen végzett annak idején, aztán a Princeton Egyetem kórházában dolgozott.
Ott volt alkalma személyes ismeretséget kötni a világhírű tudóssal. Albert Einsteinről ekkor tudta meg, hogy nem igazán foglalkozik saját egészségével. Valamiféle fatalizmus volt benne e tekintetben, és fennen hirdette, hogy operációra a legvégső esetben sem szánná rá magát. Inkább haljon meg, hirdette Einstein. Harvey doktor nem vitatkozott vele - hogyan is mert volna ilyent tenni? -, hiszen a fizikus és gondolkodó akkor már valóban világhírességnek számított.
Einstein úgy "készült", hogy ha beteg lesz, akkor sem fog alkalmazni semmiféle gyógymódot. Nem tudta, hogy a próféta beszél belőle. Harvey doktor olykor megvizsgálta a tudóst, és 1955 elején felfedezte, hogy egy ideje szabályosan növekszik a hasi főütőér daganata. Április 15-én a tudós már nagy fájdalmakról panaszkodott, és szolgája kihívta a mentőket. A kórházban kiderült, hogy az ütőérdaganat vérzésnek indult, csak az azonnali operáció segíthat, jelentették ki az orvosok. Einstein fiai is ott voltak és próbálták rábeszélni apjukat, engedélyezze a műtétet. Einstein azonban nemet mondott. Ezzel önmaga adta ki magára a halálos ítéletet, mert a daganat hamarosan felszakadt. Április 18-án hajnali 3 óra 30 perckor történt ez, és mivel tilalma miatt az orvosok nem fogtak hozzá a műtéthez, negyven perccel később, 4.10-kor az orvos már csak a beállott halált konstatálhatta.
A halott egyik utolsó akarata volt az is, hogy ne boncolják fel. Ezt már nem tartották be, főleg azért, mert fiait sikerült rábeszélni, engedélyezzék apjuk boncolását. A boncolást dr. Harvey végezte.
Különösen a nagy ember agya érdekelte. A vizsgálatnál csodálkozva tapasztalta, hogy kora ellenére a szklerózis semmilyen fizikai jelét nem tapasztalja; az öregkor egyetlen jele az ütőéren volt csak látható, és mint tudjuk, a halált is az okozta. Ám ha Einstein megengedi a műtétet, még legalább egy-másfél évtizedet is élhetett volna.
Dr. Harvey kivette a tudós agyát, és formalinba helyzve konzerválta zat. A testet - szintén Einstein akaratát követve - elhamvasztották.
Harvey igazán nem vizsgálta meg az agyat, és nem is publikált erről. Egyszer viszont megengedte egy újságírónak, hogy lefényképezze őt azzal a tartállyal a kezében, amelyben a tudós agyát őrzi. Azóta tudott a dolog, és Harvey doktor nemrégen közölte: az agyat egy ezzel foglalkozó híres intézethez juttatja el, remélve, hogy ott a legmodoernebb eszközökkel és módszerekkel végeznek majd rajta kutatásokat. Harvey ugyanis nem hiszi, hogy Einstein egya ugyanolyan lenne, mint másoké - bár egyszer, régebben tett ilyen kijelentést. Most azonban megnyílik a tér néhány kitűnő kutató előtt, akik aztán elvégezhetik a minden bizonnyal hosszan tartó, de érdekes eredményeket hozó vizsgálatokat.
És még az is lehetséges - hiszen az agyban fennmaradtak a nagy tudós génjei - hogy egyszer klónozni is lehessen Einsteint?

Nemere István



Vissza